Az önkéntes törvény általános parlamenti vitája (I. rész)

Soron következik a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/16303. számon, a bizottságok ajánlását pedig T/16303/2-9. számokon kapták kézhez képviselőtársaim.

Megadom a szót Göncz Kinga ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter asszonynak, a napirendi pont előadójának. Önt illeti a szó.

DR. GÖNCZ KINGA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvény előkészítési munkái 2001-ben kezdődtek, hosszú időre tekintenek tehát vissza. Különös aktualitását adja a törvény vitájának az is, hogy éppen az önkéntesek hete kezdődött meg most hétfőn, tehát a törvény vitájának egy része legalábbis az önkéntesek hetén fog zajlani.

Tudjuk, hogy Magyarországon nagyon nagy az önkéntesek szerepvállalása, hozzájárulása a társadalmi javakhoz, közel félmillió önkéntes dolgozik; nemcsak a szervezetük érdekeit szolgálja az ő tevékenységük, hanem az egész társadalomét. Az igazán demokratikusan működő társadalmak háromosztatú rendszere Magyarországon is látható, megjelent '89 után. Ennek egyik nagyon fontos pillére az aktív civil társadalom. Az önkéntesek, a civil társadalom önkénteseinek hozzájárulása nemcsak pénzbeni hozzájárulást, hanem az emberi energiák, az emberek tevőleges hozzájárulását is jelenti, valamint a szolidaritás mint érték kifejeződését.

1997-ben az ENSZ közgyűlése 123 ország részvételével - köztük volt Magyarország is - nyilvánította a 2001-es évet az önkéntesek nemzetközi évének, és felhívta a részt vevő országok figyelmét arra, hogy nemzeti programokkal járuljanak hozzá a 2001. év nemzetközi évvé minősítéséhez. Magyarország is csatlakozott ehhez. A nemzeti programok része volt az, hogy egy munkacsoport megalakult, amely elkezdte ennek a törvénynek az előkészítését, egy jogi szempontból is támogató környezet kialakítását. Aztán 2002-ben a kormány civil stratégiájának is része volt ennek a törvénynek az előkészítése, illetve az önkéntesség támogatása. Több országban önálló törvény szabályozza az önkéntességet Európában, most Magyarország is csatlakozhat ehhez.

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerinti közel 400 ezer fő vesz részt önkéntesként különböző civil szervezetek tevékenységében.

(17.30)

A végzett munkaórák száma évente 35,5 millió, amely hatalmas szám. Ez 17,5 ezer főállású foglalkoztatott munkaidejének felel meg, és becslések szerint 18 milliárd forint értékkel járul hozzá az ország nemzetgazdaságához.

Azt tudjuk, az Európai Unióhoz most csatlakozott országok közül többen már van önkéntestörvény - Lengyelországban, Csehországban, Litvániában -, Horvátország is készül egy ilyen törvénnyel.

Ahogy említettem, a civilek közreműködése kezdettől rendkívül fontos volt, ők kezdték el ennek a törvénynek az előkészítését. Létrejött az Önkéntes Központ Alapítvány, amely az előkészítésben nagyon aktív szerepet vállalt: internetes fórumot működtetett, társadalmi vitát futtatott végig a nyitott jogalkotás szellemében, és készítette elő regionális konferenciákon ennek a törvénynek a tervezetét, koncepcióját, amelyet 2004 nyarán tett le az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal asztalára, azután az ősszel létrejött Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium vállalta fel ennek a további gondozását, vitte végig a tárcaközi egyeztetését, és dolgozott a jogszabály egyéb jogszabályokhoz való koherens illeszkedésén a civil szervezetekkel történt újabb és újabb konzultációkkal.

Ahogy említettem, a törvénytervezet célja a közérdekű önkéntes tevékenység mint jogviszony szabályozása, intézményesítése és a közérdekű önkéntes tevékenység támogatása, ösztönzése. A törvénytervezet elismeri a személyek és közösségek jogát arra, hogy mások vagy más javára önkéntes tevékenységet végezzenek, ezt megkülönbözteti a fizetett munka minden egyéb formájától. Ez különösen fontossá vált az egyeztetések folyamán.

A törvénytervezet az általa megválasztott fogadó szervezeteknél tevékenykedő önkéntesek számára önálló munkavégzésre irányuló jogviszonyt hoz létre; az önkéntes szervezeteknél dolgozó a munkavállalóhoz hasonló védelemben részesül. Ez különösen fontos volt, hogy mindenki számára biztonságot jelentsen: a szervezet számára, az önkéntes számára és a szolgáltatásokat igénybe vevő kliensek számára is.

A fogadó szervezetek körének meghatározása fontos volt a törvény kidolgozása során. Az, hogy ezt meghatároztuk, nem jelenti azt, hogy más szervezetek, például nem közhasznú társadalmi szervezetek, alapítványok vagy magánszemélyek nem foglalkoztathatnak önkénteseket, de az nem az új törvény által körülhatárolt, a jogalkotó által a különböző pénzügyi és egyéb szabályokkal preferált önkéntes jogviszony lesz.

A törvénynek nem célja a sokszínű önkéntesség minden megnyilvánulásának szabályozása, korlátok közé szorítása. Ez is olyan pont volt, amelyről nagyon sok vita zajlott az egyeztetések során. Egyes önkéntes tevékenységek továbbra is a polgári jog védelme alatt állnak, ez a törvény azonban alternatívát kínál: vagy a polgári jog keretei között, vagy a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvény szerint szervezhető a jövőben az önkéntes tevékenység.

A fogadó szervezetek körének meghatározása szintén viták során rajzolódott ki. Arra törekedtünk, hogy az állami, önkormányzati, illetve az ellenőrizhetően közérdekű tevékenységet folytató nonprofit szervezetek kerüljenek a kiemelt körbe. Az előzetes vitákban szóba került, hogy túl sok a nem civil intézmény. Amennyiben a profitorientált szervezetek, személyek, a szociális, egészségügyi vállalkozások az általuk nyújtott közszolgáltatás révén válnak jogosulttá e törvénytervezetben meghatározott jogviszony szerint önkéntes foglalkoztatásra, ezt csak az általuk nyújtott közszolgáltatásokkal kapcsolatban, illetve bizonyos ezekhez kapcsolódó többletszolgáltatások - például hospice, iskolai tábor - érdekében tehetik. Ezáltal akadályozható meg a kedvezményes adószabályokkal történő visszaélések és a feketemunka leplezésének lehetősége.

Tisztelt Ház! A szabályozott keretek között folyó önkéntes munka hozzájárul az összetartozás, a társadalmi kohézió erősítéséhez. Az új törvény tiszta jogi kereteket teremt az önkéntes tevékenységnek, élesen megkülönböztetve azt a feketemunka minden formájától, a nyilvántartási, bejelentési rendszer bevezetésével pedig a nyilvánosság számára is átláthatóvá és követhetővé válik az önkéntes munkavégzés. Ez megteremti e tevékenység társadalmi kontrollját, és példát ad másoknak is a társadalmi szerepvállalásra.

Kérem, hogy konstruktív vitával, jobbító szándékú javaslatokkal járuljanak hozzá az európai gyakorlathoz igazodó jogi szabályozás megteremtéséhez.

Köszönöm.

 (Taps a kormánypártok padsoraiban.) 

 ELNÖK: Köszönöm szépen. Most a bizottsági álláspontok és a kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, ötperces időkeretben. Megadom a szót Halmai Gábornénak, a társadalmi szervezetek bizottsága előadójának.

HALMAI GÁBORNÉ, a társadalmi szervezetek bizottsága, valamint a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök asszony. Kérem, tegye lehetővé, hogy a társadalmi szervezetek bizottsága és a kulturális bizottság véleményét is ismertessem.

Mindkét bizottság tagjaként azt tapasztaltam, ez a törvény ugyanúgy, ahogyan korábban a nemzeti civil alapprogrammal foglalkozó törvénytervezet is, a parlamenti patkó mindkét oldalán jó fogadtatásra talált. Ennek nyilvánvalóan az is oka, hogy a civil társadalom Magyarországon is 1989 óta két komoly változáson ment át. Az egyik a mennyiségi változások időszaka volt, és ma már a minőségi változások szakaszában vagyunk, ami azt jelenti, hogy a civil szervezetek nemcsak nagy számban vannak jelen Magyarországon, hanem komoly szerepvállalásuk van a társadalmi kohézióban, a különböző társadalmi szerepvállalásokban. Ezért is volt szükség arra az előző évek folyamán, hogy először lehetőség szerint a működésüket tegye stabillá. Ezért volt szükség arra, hogy működési támogatást tegyen lehetővé a nemzeti civil alapprogramon keresztül. Ma, amikor az elismertetésük másik szakaszában vagyunk, fontos azt is tisztázni, hogy a civil szervezetekben folyó vagy a civil szervezetek által más szervezeteknek biztosított önkéntes tevékenység a társadalmi helyére kerüljön.

Ha megnézzük, más országokban hogyan foglalkozik ezzel a szabályozás, egyrészt azt látjuk, hogy a hozzánk hasonló közép-európai országokban ugyanígy, ebben a szakaszban szabályozzák, ugyanakkor Angliában, Franciaországban minden más munkajogviszony mellett ma már természetes az, hogy az önkéntes közérdekű civil tevékenység elismerődik.

A mi törvényjavaslatunknak tehát azon túl, amit a miniszter asszony is említett, hogy közel 400 ezer fő esetében ennek a társadalmi megbecsülését adja, vannak komoly eredményei, például az, hogy pontosan tisztázza a fogalmakat. A civil szervezetek egy része úgy dolgozik, hogy egymás számára hasznos tevékenységet végez, de elsősorban a saját körében; egy másik csoportjuk már közhasznú, közérdekű tevékenységet is végez, és ezt teszi önkéntes munkában; van egy harmadik szakasz, amely ezt ma már feladatátvállalásként is megteheti. Mi most erről a középső szakaszról beszéltünk, ahol tehát önkéntesen, a köz érdekében ajánlják fel az emberek a társadalmi munkájukat.

Nagyon fontos, hogy ezt az adójogszabályokban, a járulékoknál pozitíven ismerje el a társadalom. Ugyanakkor az is fontos, hogy mindkét fél számára, tehát a fogadó szervezetek számára is ad biztosítékot, garanciát és magának az önkéntes munkát végzőnek is biztosít ilyen garanciákat, hiszen a fogadó szervezetnek tudnia kell, ha valaki önkéntes munkában is végzi a tevékenységét, ugyanolyan képesítési feltételek tartoznak hozzá, ugyanúgy rendelkezésre kell állnia szaktudásban és a felelősségvállalásban is. Ugyanakkor a másik oldalon, ha e tevékenysége körében baleset éri, vagy ezzel a tevékenységével kapcsolatban juttatást kap, akkor fontos, hogy ezt a társadalom elismerje.

Mindez mind a két bizottságban pozitívumként hangzott el. Két kérdés körül csoportosultak a megmaradt kérdőjelek. Az egyik az, amit a miniszter asszony is említett, hogy csak alaptevékenységi körre terjedjen-e ki az önkéntes tevékenység. Itt sokkal fontosabb az alaptevékenység és a nem alaptevékenység helyett azt a fogalmat bevezetnünk, hogy közhasznú, közérdekű tevékenység vagy profitérdekelt. Ez a szabályozás azt mondja, hogy a közérdekű szervezeteknél alaptevékenységben végzett tevékenységre terjed ki.

Egy másik kérdés is felmerült: a fogadó intézmények felsorolásának általános megfogalmazásban kell-e előkerülnie a törvényjavaslat kapcsán, vagy felsorolásszerűen. A tervezet felsorolásszerűen hozza ide ezeket a szervezeteket. Ezt valóban még az általános vita szakaszában pontosítani kell, hogy így mindenki belefér-e ebbe a taxatív felsorolásba.

Mindezekkel együtt mind a két bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta, méghozzá teljes egyhangúsággal.

Köszönöm szépen.

 ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Schvarcz Tibor képviselő úrnak, az egészségügyi bizottság elnökének, a bizottság előadójának.

Önt illeti a szó.

(17.40)

DR. SCHVARCZ TIBOR, az egészségügyi bizottság elnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Az egészségügyi bizottság 2005. június 1-jén megtárgyalta a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvényjavaslatot, és azt egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta.

Szerencsére az önkéntes tevékenység egyre inkább terjed hazánkban is, és ennek az egészségügy is részese. Ezenkívül számos területen találkozhatunk még önkéntesekkel. Ám a kérdés átfogó jogi szabályozása még hiányzott, a bizottság által megtárgyalt javaslat ezt a hiányt kívánja pótolni, elismerve és ösztönözve e tevékenységi formákat.

A törvényjavaslat arra irányul, hogy a közérdekű önkéntes tevékenységet jogviszonyként meghatározza, szabályozza. A javaslat ösztönözni kívánja, hogy az állampolgárok, a szervezetek egyre nagyobb számban vegyenek részt a társadalom feladataiban. Az önkéntes jogviszony lehetősége és keletkezése új és mindenképpen támogatandó.

A szervezet eldöntheti, hogy e jogviszony keretében kívánja-e foglalkoztatni a munkavállalót, vagy más formát választ. Az önkéntes tevékenység ösztönzésére előnyöket építettek a javaslatba, vagyis minden olyan szolgáltatás, amely közvetlenül köthető a feladatellátáshoz, biztosítható az önkéntes számára, vagyis az önkéntes kaphat például munkaruházatot, védőfelszerelést, védőoltást is.

Fontos elemként hangzott el, hogy a benyújtott törvényjavaslat előkészítésében, megalkotásában a civil szervezetek kezdettől fogva részt vettek, és a végső normaszöveghez is támogatásukat adják. Kiemelkedő gondolat, hogy a javaslat valamennyi ellátás vonatkozásában lehetőséget biztosít az önkéntes tevékenységre, hiszen az egészségügyi, szociális ellátó intézményekben is szép számmal dolgoznak ilyen önkéntesek.

A vitában felmerült, hogy a törvényjavaslat miért tízéves korban állapítja meg az önkéntes jogviszony keletkezésére vonatkozó korhatárt. Az előterjesztő válaszában elfogadható érvek hangzottak el e meghatározás védelmében, továbbá megnyugtatók a javaslat azon rendelkezései is, amelyek a gyermekek ilyen formában végzett tevékenységével, munkájával kapcsolatos garanciális szabályokat is megfogalmazzák.

Megnyugtató továbbá a javaslatban az, hogy a törvényjavaslat tartalmaz garanciákat és védettségeket az esetleges bekövetkező baleset és károsodás vonatkozásában az önkéntes tevékenységet végzők számára.

Ezen okokból és a törvényjavaslat számos új eleme miatt a bizottság ezt a javaslatot egyhangúlag általános vitára ajánlja, és a Háznak elfogadását javasolja.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott.

Elsőként megadom a szót Fogarasiné Deák Valéria képviselő asszonynak, a bizottság előadójának.

FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Igen, a törvényjavaslatot a foglalkoztatási bizottság is megvitatta, és 13 igen szavazattal, nem szavazat nélkül, 9 tartózkodás mellett általános vitára ajánlotta.

Kérem tisztelettel önöket, hadd legyek rövid. Részint azért, mert nem volt hosszas vita, nagy vita a foglalkoztatási bizottság ülésén. Lényegében kérdések voltak és arra adott válaszok, ennélfogva azt mondhatom, hogy a többség a megfogalmazott kérdésekre kapott előterjesztői válaszokat egyetértőleg fogadta, míg ellenzéki képviselőtársaink tartózkodással fogadták ezt, de egészen biztosan erre majd kitérnek.

Néhány kérdést említenék csak, amelyek a foglalkoztatási bizottság ülésén is felmerültek, és amelyekről vélhetőleg még a továbbiakban lesz is vita. A mi bizottságunkban, a foglalkoztatási bizottságban is voltak kérdések, amelyek az önkéntes tevékenység, a közérdekű önkéntes tevékenység definíciójára, meghatározására vonatkoztak konkrét példákkal és felvetésekkel, hogy az adott eset a törvényi szabályozás értelmében minek tekinthető. Hasonlóképpen a fogadó szervezetekre vonatkozó felsorolással kapcsolatban is merültek fel kérdések, észrevételek. Szóba került, hogy vajon az önkéntes tevékenység mint olyan mennyiben tekinthető foglalkoztatásnak a szó klasszikus értelmében, illetőleg a foglalkoztatási bizottságban is szó esett a gyerekkorúak, a gyerekek önkéntes tevékenységéről abban a megközelítésben, hogy nem jelenti-e ez netán a gyermekmunkával kapcsolatos szabályok gyengítését. De mindezekre én és a többség úgy ítéltük meg, hogy megnyugtató válaszokat kaptunk, ezért a bizottság többsége - ismétlem még egyszer - a törvényjavaslatot támogatta és elfogadásra ajánlotta.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

 ELNÖK: Köszönöm. A kisebbségi vélemény ismertetője Bernáth Ildikó képviselő asszony.

Megadom a szót.

BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, ahogy előttem elmondta a képviselő asszony, nem volt nagy és hosszas vita a benyújtott törvényjavaslatról, inkább akörül ment a gondolkodás, illetve a hangos eszmecsere, hogy a benyújtott törvényjavaslat mennyiben szolgálja részint azt a célkitűzést, hogy a feketemunkát visszaszorítsa, részint pedig azok az életből vett példák, amelyeken keresztül próbáltuk megvilágítani, hogy milyen önkéntes munkát is végeznek ma a gyakorlatban akár a felnőtt korosztály tagjai, akár pedig a gyermekek, és ezekre milyen mértékben és hogyan vonatkozik a tervezett törvényjavaslat, erről szólt az ellenzéki képviselők hozzászólása.

Nos, a feltett kérdésünkre, hogy a feketemunkát érintően mi várható a törvénytől, illetve milyen gyakorlati tapasztalatok voltak arról, hogy önkéntes munkavégzés címmel vagy ennek igénybevételével mégiscsak feketén dolgoztatnak akár gyermekeket, akár felnőtteket, konkrét választ nem kaptunk. Azt a választ kaptuk a minisztérium képviselőjétől, ezt az ismert számot mondta el nekünk, hogy 400 ezren dolgoznak körülbelül az önkéntes munkavégzés területén, de hogy ebből a 400 ezerből hány embert foglalkoztatnak feketén, erre nézvést nincs különösebb konkrét tapasztalat vagy megbízható adat, hiszen ennek a tevékenységnek, ha önkéntesen is végzik, nincs járulékfizetési kötelezettsége és nincs jogszerzési vonatkozása sem, tehát ez nem bizonyul biztosítotti jogviszonynak. Ezt most igyekeztem a jegyzőkönyvből szó szerint ismertetni önökkel. Az a cél tehát, amit a törvény megjelöl, hogy a feketemunkát nem engedni, vagy ha van ilyen, visszaszorítani, nem igazán kaptunk arra választ, hogy ez Magyarországon milyen gyakorisággal fordulhat elő.

Egyet azért hadd említsek meg, tisztelt miniszter asszony, hogy ha Magyarországon gyermekmunka lenne, és ezt feketén végeztetik, akkor nagyon remélem, hogy a sajtó útján, amely az ilyen esetekre mindig nagyon odafigyel - emlékeztetnék a makói hagymaszedők ügyére -, akkor ha másként nem, mi, politikusok így azért már csak hírt kaptunk volna. Ez volt tehát az egyik oka annak, hogy mivel ebben a témában vagy ezen a területen nem láttuk kristálytisztán az érveket és az okokat, ezért tartózkodással fogadtuk a benyújtott törvényjavaslatot.

(17.50)

Ezen túlmenően felmerült még az a vélemény is, hogy jelenleg is van olyan törvényi szabályozás - részben a polgári törvénykönyv, részben pedig az egyesülésről szóló törvény -, amelynek alapján ez a fajta munkavégzés akár szabályozottnak is tekinthető. Rendben van, ha az európai joggyakorlat is ebbe az irányba elmozdult, nincs kifogásunk természetesen az ellen, hogy akkor itt a hazai jogban is szabályozásra kerüljön, de azért szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy vannak olyan tevékenységek a napi életben, amelyeket nem tudom, hogy ez a törvény hogyan fog szabályozni.

Gondolok én például itt olyan tevékenységekre, amelyekbe egyébként számos gyermeket is bevonnak, mint amikor egy parkot, egy játszóteret egy iskola vagy egy önkormányzat felhívására rendbe tesznek vagy a gyermekek, vagy a szülőkkel együtt, közösen, de mondhatnék még más ilyen, a környezetvédelemmel kapcsolatos munkákat is. Egy konkrét veszprémi példát hadd idézzek ide: az egyik helyi televízió évente parlagfűirtási akcióra hívja fel a város lakóit. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Tehát ezekkel a tevékenységekkel kapcsolatban, amiket itt felsoroltam - és nincs időm már teljeskörűen ismertetni -, nem kaptunk megnyugtató választ, hogy vajon idekerülnek, vagy maradnak az eddigi hagyományos munkavégzés mellett. Köszönöm a figyelmüket és az elnök asszony megértését.

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Gazdag János képviselő úrnak, a költségvetési bizottság előadójának.

GAZDAG JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A költségvetési és pénzügyi bizottság május 30-án tartott ülésén tárgyalta a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát. Az ülésen elhangzott többek közt, hogy 2001-ben az önkéntesek nemzetközi éve alkalmából Magyarországon is számos rendezvényt tartottak, ami az önkéntesség társadalmi jelentőségére világított rá. Már ekkor megszületett az elképzelés, hogy jó lenne Magyarországon is jogszabályban rendezni az önkéntes tevékenységet. Az önkéntesek hete azóta is évente megrendezésre kerül. Míg az első évben 80 helyen 125 program és több száz önkéntes vett részt a tevékenység népszerűsítésében, tavaly már 17 megyében 130 szervezet 260 programon, több ezer önkéntes vett részt; gondolom, az idén még többen lesznek, akik népszerűsítik az önkéntes tevékenységet.

A tevékenység nagyságát bizonyító számadatok is elhangzottak a bizottsági ülésen. Ebből természetesen pénzügyi bizottság lévén a tevékenység összértéke, a 18 milliárd forint volt, ami meglepett bennünket.

Azt is megtudtuk, hogy a törvény első tervezetét civil szakemberek készítették, ami sokkal szélesebb kört érintett, a megfigyelhetőség miatt lett szűkítve a közérdekű önkéntes tevékenységre és annak kedvezménnyel történő preferálására. Bár ezen kedvezmények többsége megtalálható a közhasznú szervezetekről szóló törvényben is, mégis fontos a külön törvényben való megjelenítés, mivel a jelenlegi jogi szabályozás igen ellentmondásos. Az esetleges hatósági vizsgálati megállapítással szemben az önkéntesnek kell bizonyítani, hogy tevékenysége nem adó- és járulékfizetési kötelezettség alól kivont munkavégzés, vagyis nem feketemunka. Ezért nagyon fontos, hogy ez a törvénytervezet meghatározza a közérdekű önkéntes tevékenység fogalmi elemeit, mely szerint természetes személy által fogadó szervezetnél, ellenszolgáltatás nélkül végzett munka. A tervezet elfogadásával a közérdekű önkéntes munkát végző a munkavállalóval hasonló védelemben részesül, és az önkéntes által kapott költségtérítés és egyéb juttatások adó- és járulékmentesek lesznek.

A bizottsági ülésen felmerült, hogy ez a törvényjavaslat milyen hatással lesz a már folyamatban lévő önkéntes tevékenységekre, mint például a Habitat for Humanity által szervezett szociális lakásépítésen részt vevő önkéntesek munkájára. A válaszban elhangzott, hogy a szociális lakásépítés olyan közhasznú munka, amely belefér ebbe a törvénybe, és az is lehetséges, hogy egy önkormányzat az általa nyújtott közszolgáltatások körében önmaga is foglalkoztasson önkénteseket. Nem feltétlenül szükséges közhasznú szervezet közbelépése sem. Egyébként pedig ez a jogszabálytervezet nem zárja ki az egyéb ingyenes tevékenységet, csak azokra nem vonatkoznak ezek a speciális szabályok.

Bízva abban, hogy a javaslat elkészítése során fontos szerephez jutottak maguk az érintettek is, így a várt törvény alkalmazása során is konszenzus lesz, a bizottság 14 igen és 13 tartózkodó szavazattal a tervezetet általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm.

 ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A szociális bizottság alelnökének, Béki Gabriellának adom meg a szót; ő a bizottság előadója.

Önt illeti a szó.

BÉKI GABRIELLA, a szociális és családügyi bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! A szociális bizottság június 1-jén tárgyalta meg a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvényjavaslatot. A bizottság ülésén az előterjesztő képviseletében jelen lévő köztisztviselő elmondta, hogy mi a célja és mi a jelentősége ennek a törvényjavaslatnak, ami egy eddig nem szabályozott területet próbál meg szabályozni, tehát egy új jogviszonyt, az önkéntes jogviszonyt keletkezteti a törvény és szabályozza.

Az előterjesztő hangsúlyozta, hogy a törvény kapcsán olyan társadalmi erőforrások keletkeznek, illetve válnak szabályozottakká, amelyeknek országos jelentősége van. Éppen ezért nagyon fontos, hogy ez a törvény meg tudjon születni.

A bizottságban elég élénk vita alakult ki, nagyon sok kérdés hangzott el a tervezettel kapcsolatban, amelyek közül csak néhányat, a fontosabbakat szeretném fölidézni. Mindenekelőtt felmerült a kérdés, hogy történt-e egyeztetés a civil szervezetekkel, hiszen az előterjesztő képviselője elmondta, hogy magát a szabályozást is elsősorban a civil szervezetek igényelték és ösztönözték. Kérdésként merült fel, hogy mennyiben tudták hasznosítani a nemzetközi tapasztalatokat, a szomszédos országok jogszabályait mennyiben tanulmányozták és hasznosították, amikor ezt a kodifikált szöveget elkészítették.

Kérdésként merült fel az is, hogy nem ró-e majd túl nagy adminisztrációs terhet a civil szervezetekre. Illetve talán még ennél is fontosabb, minthogy ez a törvény nemcsak a civil szervezetek önkéntes munkáit, önkéntes tevékenységét szabályozza, hanem az önkormányzatok, kisebbségi önkormányzatok, egyházak, mindenféle költségvetési szervek önkéntes tevékenységét, hogy vajon nem okoz-e nehézséget, hogy egyforma szabályokat akarunk ezekre az egymástól nagyon eltérő körökre alkalmazni.

Kérdésként merült fel az is, hogy miért szükséges a gyermekmunkát említeni és szabályozni ebben a joganyagban, értve ez alatt, hogy már tízéves kor felett említést tesz a törvény szövege a még cselekvőképtelen gyermekek önkéntes tevékenységéről. Felmerült kérdésként a napidíjjal kapcsolatban, hogy vajon segíti-e az önkéntes munkát, hogy egyszerre csak egy fogadó szervezetnél lehet napidíjat igénybe venni, vagy inkább akadályozza annak terjedését.

A legátfogóbb kérdés, dilemma az volt, hogy vajon nem szabályozza-e túl azt a civil szférát, illetve az életnek azt a szféráját, amire eleve a spontaneitás és a szabadság a jellemző.

(18.00)

A kérdéseink zömére választ kaptunk az előterjesztőtől, így például elég érthetővé és indokolttá vált, hogy a gyermekmunka említése miért szükséges ebben a törvényjavaslatban. Nyilvánvalóvá vált az a szándék is, hogy ezzel mintegy kicsit szemléletformálni is szándékozik a tárca a különböző foglalkozásokhoz, tevékenységekhez kapcsolatos viszonyainkat.

Számomra öröm volt, hogy az ellenzéki képviselők sem szóltak érdemben a javaslat ellen, hanem ellenkezőleg, elismerték annak szükségességét és fontosságát, illetve örömmel üdvözölték a benyújtott javaslatot, ennek ellenére nem biztosították a támogatásukról azt. Végül is a bizottság 12 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 10 tartózkodás mellett ajánlotta általános vitára az előterjesztést.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A kisebbségi vélemény ismertetője Horváthné Stukics Erzsébet képviselő asszony.

Megadom a szót.

HORVÁTHNÉ STUKICS ERZSÉBET, a szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Valójában a szociális bizottságban elég hosszú vitára került sor, amely a téma fontosságát is előtérbe helyezte.

A civil társadalom reneszánszát és a nonprofit szektor igen gyors kiépülését az önkéntesen vállalt, anyagi érdektől mentes, mindenkor a mások javát szolgáló tevékenység hazai befogadását a rendszerváltozás politikai változásai tették lehetővé. A nonprofit szervezetek többsége ezzel tisztában is van, ezért tesz meg bizonyos erőfeszítéseket szolgáltatásai fejlesztésére, de a források szűkössége miatt a polgárok önkéntességén és fizetőképességén alapuló adományaiból, jogszabályi háttér nélkül nehéz biztosítani ennek a tevékenységnek a kiszélesítését.

Felvetődik a kérdés, hogy miért kell az önkéntes munkát, az önkéntes tevékenységet törvényben szabályozni. Alapvetően kettős oka van a szabályozásnak. Egyrészt a társadalmi szervezetekben végzett önkéntes segítés, másrészt az állampolgári önkéntes tevékenység mások javára történő gyakorlása a magyar jogban ismeretlen, ugyanakkor több törvénybe ütközik az önkéntes segítés mint atipikus munkavégzés. A mások javára végzett tevékenység gyakorlása mellett - egyébként a törvénytervezetből ez a fogalom hiányzik - igen nagy szerepe lehet a kölcsönös segítségnyújtásnak és az önsegítésnek is. Az önsegítő csoportok ugyanúgy nyomtalanok a magyar jogban, pedig hasonló problémákkal küzdő önkéntes társaságokról van szó, amelyek hosszabb-rövidebb időn keresztül támogatják egymást, cserélik ki információikat és tapasztalataikat. Ennek a kérdéskörnek a rendezésére a nyitott jogalkotás keretében a beterjesztett törvénytervezet olyan jogviszonyt hoz létre, amelyben az önkéntesen munkát végző a hagyományoshoz hasonló munkavállalói védelemben részesülhet.

A törvénytervezet a fogadó szervezetek számára kötelezően bejelentési kötelezettséget ír elő, amelyről az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium nyilvántartást köteles vezetni. Ellenőrzés szempontjából sokkal egyszerűbb lenne, ha a közhasznú civil szervezetek azonosító adatai egészülnének ki az önkéntes foglalkoztatás jogosítványával, mert akkor nem kellene újabb nyilvántartással szaporítani a bürokráciát. Nem beszélve arról, hogy a minisztérium hatósági jogkörében szankcionálhatná a bejelentési kötelezettségüket elmulasztó szervezeteket; ez ismét a hatósági jogkörök centralizációját erősíti.

A törvénytervezetben meglehetősen nagy ellentmondásnak érezzük, hogy aki a befogadó szervezettel munkaviszonyban áll, és ezért ellenszolgáltatást kap, az ugyanott miért végezhet közérdekű önkéntes tevékenységet, ugyanakkor tanulói jogviszony esetén a diák ugyanannál a közoktatási intézménynél nem végezhet önkéntes tevékenységet.

Elég sok kérdés merült fel a cselekvőképtelen kiskorúak esetében, s elsősorban nem is a munkamegterhelés miatt. Felmerült például, hogy miért nem elég a szülő beleegyezése, hiszen a szülő a törvényes képviselő, miért kell a gyámhivatal engedélyét kérni akkor, ha heti egyszeri önkéntes munkát vállal. Ugyanakkor a kiskorú önkéntes beleegyezése is szükséges, amit jogilag egyébként nem lehet elvárni.

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A törvénytervezet nem szabályozza az európai és a tengerentúli gyakorlatból ismert olyan előnyöket, mint például a felsőoktatási felvételi rendszerben biztosított pluszpontok azok számára, akik a jelentkezést megelőző évben rendszeresen önkéntes munkát végeztek.

A törvénytervezet aktuális, a kormány által benyújtott verziója hosszas előkészítő munka alapján született meg. A civil szervezetekkel történő többszöri egyeztetés a javaslat benyújtását követően is folytatódik, ami azt jelenti, hogy a törvényes szabályozás ma is hiányos, hiszen nem teszi lehetővé az önkéntesség társadalmi megítélésének javítását és a megfelelő, a jelenleginél is életszerűbb jogi környezet kialakítását. Az európai gyakorlattal szemben ez károsan hat erre a társadalmi fontosságú intézményre, ezért a szociális bizottság Fidesz-frakciója tartózkodott a szavazás során.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Kapás Zsolt képviselő úrnak, MSZP.

KAPÁS ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon jó érzéssel beszélek erről a törvényjavaslatról, hiszen ebben az anyagias világunkban önkéntes tevékenységről, ellenszolgáltatás nélkül személyek vagy szervezetek által végzett, a társadalom javát, a közcélt szolgáló tevékenységről szólni, ennek garanciáit, különböző ösztönző elemeit gazdagítani nagyon felemelő érzés.

Az önkéntesség története egyidős az emberiség történelmével, de szabályozásának igénye csak az elmúlt évtizedekben került napirendre. Ezt felismerve Európa számos országában ma már törvény szabályozza az önkéntes tevékenységet.

Miniszter asszony említette, hogy a Központi Statisztikai Hivatal szerint közel 400 ezer fő végez önkéntes tevékenységet mintegy 35,5 millió munkaórában, ami - a papír szerint - 18 milliárd forint értéket termel. Azt hiszem, hogy az önkéntesek által végzett tevékenység nagyon sok esetben nem fejezhető ki pénzbeni értékkel, hiszen a gondoskodás, a szeretet, a nagy bajban lévők segítése felbecsülhetetlen értékű. Ha a 18 milliárd forintnál maradunk, akkor szembetűnik, hogy mennyire elhanyagolható a javaslat hatálybalépésével egyidejűleg módosítani tervezett adótörvényekből következő minimális adóbevétel kiesése, ami abból ered, hogy a javaslat alapján a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni az önkéntesnek nyújtott egyes, az önkéntes tevékenység végzéséhez feltétlenül szükséges juttatásokat.

Nagyon fontos jogszabályt tartunk a kezünkben, hiszen a mai magyar jogszabályi környezet nemhogy nem ösztönzi, hanem a még fennálló korlátokkal inkább kifejezetten hátráltatja az önkéntes munka terjedését és ezzel a még erőteljesebb társadalmi hozzájárulás kialakulását. Elhangzott már, hogy jelenleg az önkéntesnek kell bizonyítania a hatóság esetleges vizsgálati megállapításaival szemben, hogy tevékenysége nem az adó- és járulékfizetési kötelezettség alól kivont munkavégzés. Az önkéntes segítés során kapott szolgáltatás a segített személynél természetbeni juttatásként adó- és járulékköteles, feltéve, ha azt nem közhasznú jogállású szervezettől kapja.

A javaslat összességében meghatározza a közérdekű önkéntes tevékenység alapvető szabályait, továbbá kedvezmények és garanciák biztosításával ösztönözni kívánja az állampolgárok és szervezetek részvételét a társadalom előtt álló feladatok megoldásában, a közcélok elérésében.

Felvetődik a kérdés - több bizottsági ülésen meg is fogalmazódott -, hogy mik a munkaviszony és az önkéntes jogviszony elhatárolásának legfontosabb elemei. Először is, az önkéntes jogviszony leglényegesebb ismertető eleme az ellenszolgáltatás hiánya.

(18.10)

Az önkéntes tehát nem gazdasági kényszerből végzi tevékenységét, hanem belső késztetésből, a társadalom iránt érzett szolidaritásból. Az önkéntes jogviszony háttérszabálya a Ptk. Ennek indoka, hogy a jelen törvény tárgykörébe nem tartozó önkéntes jogviszonyok szintén a Ptk. által szabályozott ingyenes megbízás körébe tartoznak.

Szintén jelentős különbség a foglalkoztatók körének, illetve azoknak a tevékenységi köröknek a meghatározása, amelyekben önkéntesek foglalkoztathatók. Ezekre a korlátokra a preferenciákkal történő visszaélések megakadályozása érdekében van szükség. Felvetődött kérdésként több helyütt, és sajnos Magyarországon ez minden olyan esetben, ahol jó szándékú emberek tevékenységéről, munkavégzéséről van szó, felvetődik és megfogalmazódik, hogy mit teszünk ezen emberek kijátszása, ezen emberek megalázása és esetleg a jogsértések ellen. Ezért nagyon fontos az önkéntes tevékenység és a feketemunka elhatárolása, és a kettő összemosásának a lehetősége ne álljon fenn.

A javaslat adminisztratív szabályok megállapításával igyekszik elérni azt, hogy az önkéntes jogviszonyt egyértelműen elhatárolhassuk a feketemunka formáitól. Nagyon izgalmas kérdés az építőipar, hiszen a feketemunka egyik leggyakoribb megjelenési formája itt található. Azonban életszerűtlen lenne az önkéntes tevékenység kizárása ezeken a területeken, hiszen vannak olyan civil szervezetek, amelyek kifejezetten hátrányos helyzetben levő családok számára önkéntesek közreműködésével építenek lakásokat.

Annak érdekében, hogy megelőzzük a feketemunka önkéntesség leple alatt történő végeztetését, sőt akár a törvény által biztosított preferenciákkal történő visszaélés lehetőségét, a tervezet rögzíti, hogy építési tevékenységet csak állami, önkormányzati, illetve közhasznú jogállású és egyházi szervezetek és csakis a jogszabályban, illetve alapszabályban rögzített tevékenységük körében és működési körükben vehetik igénybe. Ily módon tehát a nyereségérdekeltséggel működő fogadó szervezetek nem jogosultak építési munkában való részvételre önkénteseket foglalkoztatni.

További védelmi elem, és erről a miniszter asszony is szólt, hogy az építési engedély helyét minden esetben be kell jelenteni a kormányzati civil kapcsolatokért felelős minisztériumba, amely a fogadó szervezetek adatait honlapján közzéteszi. Ezáltal nemcsak az önkéntesek védelme, hanem az ellenőrzési munka hatékonysága is biztosítható.

Kérdésként merült föl, vagy merülhet föl, hogy nem közhasznú társadalmi szervezetek miért nem kerültek a szabályozás hatálya alá. Azért nem kerülhetnek be fogadószervezeti körbe, mert esetükben közhasznú tevékenység ellátása és ennek ellenőrzéséhez szükséges nyilvánosság nincs biztosítva. Ha egy szervezet nem tudja vagy nem akarja a közhasznú szervezeti státusból következő ügyviteli többletet vállalni, nem várható el a közérdekű önkéntességgel összefüggő adminisztrációs kötelezettségek ellátása. A szabályozás tehát azt is elősegítheti, hogy a közhasznú jogállásra egyébként jogosult vagy jogosulttá tehető szervezetek valóban megfeleljenek e követelményeknek, kérjék a közhasznú szervezetek nyilvántartásba vételét, és ezzel átláthatóbbá tegyék működésüket.

Nagyon fontosnak és idevalónak érzem Martin du Gard egy idézetét; így szól: ?Élni, gondolkozni, hinni, az semmi. Semmi, ha az ember nem tudja életét, gondolatait, meggyőződését cselekvés alakjában kifejezni.ö Úgy gondolom, hogy ez a törvénytervezet hozzájárulhat ahhoz, hogy a civil szervezetek, az egyéni önkéntesek a társadalommal kapcsolatos szándékaikat, gondolataikat, hitüket eredményesen, hatékonyan ki tudják fejezni. Ezért a szocialista frakció a jogszabálytervezet elfogadását kezdeményezi, és el is fogja fogadni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Most megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak, MDF.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Civil Társadalom! Tisztelt Önkéntes Munkát Vállalók! Az ország, amikor a polgárosodás termékeny útjára lépett a kiegyezést követő években, a civil szervezetek sokasága jött létre. A legkisebb magyar városban is közel három tucat szervezet alakult és működött. A lendületet a trianoni trauma sem tudta megtörni, sőt bizonyos vonatkozásban növekedett a gyülekezési és szövetkezési kedv. 1932-ben annyi civil szervezet, körülbelül 14 ezer volt már az országban, mint a rendszerváltoztatás évében Magyarországon.

A kommunista diktatúra és a szocializmus kiátkozta a polgári értékeket, betiltotta vagy perifériára szorította a civil szervezeteket, hogy helyettük az államilag ellenőrzött szervezeteket hozza létre. Az önkéntes munkát végzőket pedig több esetben megfigyelték, gyanús alaknak tartották. Az erősen centralizált, paternalista pártállam mindenütt jelen akart lenni, mindent látni és tudni akart. Ezzel tökéletesítette az orwelli Big Brother szerepét. A nyolcvanas évektől kezdve egyre több civil mozgalom, szakmai szervezet, önkéntes munkát vállaló polgár jelent meg, amit a szocialista rezsim egyre rosszabb és rosszabb hatásfokkal tudott ellenőrizni.

Magyarországon ma 50-60 ezer civil szervezet van bejegyezve, amelynek 40 százaléka alapítvány. Az alapítványok rendkívül gyors szaporodását nagyrészt a rendszerváltoztatás körüli bizonytalanságok okozták. A korai kilencvenes éveknek két bűvös szava volt, a vállalkozás és az alapítvány. Ahhoz azonban, hogy az alapítványok polgári módon működhessenek, elsősorban polgári társadalomra lett volna szükség. Ebben a tekintetben, köszönhetően a negyven év államszocializmusának, meglehetősen elmaradottak voltunk. Hazánkban az alapítványok, egyesületek jelentős része, egyharmada nem működik, a másik része, további egyharmada csak vegetál, és a fennmaradó harmad tesz igazán eleget feladatának. Számos alapítványt, egyesületet a saját tőkéjéért folytatott harcok és lobbiérdekek jellemzik. Mindezen jelenségek mögött az állam gazdasági és politikai szerepeinek felcseréléséről és tökéletes zűrzavaráról van szó.

Az elmúlt 15 évben jó néhány fontos törvény született a civil társadalom megerősödéséért, hatékonyságának növeléséért és munkájának elismerése érdekében. Ma már senki sem vitathatja, hogy többek között a nemzeti civil alapprogramról szóló törvény elfogadásával egy új korszak kezdődött a civil szervezetek életében. Az MDF képviselőjeként ezért is szavaztam igennel a törvény végszavazásakor. Úgy gondolom, mindaddig nem lesz hatékony civil élet Magyarországon, amíg nem lesz erős, nagy és önálló, a politika mindenféle játékától független, az állampolgárok valódi érdekeit képviselő a szervezetek túlnyomó többsége.

Minél több szervezetnek a megerősödés útját kell járnia. Ehhez szükséges az Országgyűlés által most tárgyalt törvényjavaslat elfogadása is, mert vannak ilyen civilek, és ezen szervezeteknek kell megerősödni, emancipálódni, és a mindenkori államhatalomtól és pártoktól függetlenedni, mert ezen szervezetek segíthetik elő azt, hogy az alattvalói létből szabad állampolgárokká váljanak, és kiszabaduljanak az individuális menekülési utak zsákutcájából honfitársaink százezrei. E szervezetek szervezésében, keretei között vállalnak már ma is egyre többen önkéntes munkát. És bár ma még pontos számot nem tudunk, arra csak a törvényjavaslat elfogadása után vállalkozhatunk majd, a felmérések szerint mintegy 400 ezer önkéntes segítő jogi státusát rendezzük most, akik által éves szinten több mint 35 millió 500 ezer az elvégzett munkaóra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Merjük kimondani, régi adósságunkat törlesszük a mai napon a társadalomnak, az önkéntes munkát végzőknek, egy normálisan működő ország érdekében. Mindannyian tudjuk, az általuk elvégzett munka a társadalom számára nélkülözhetetlen tevékenység. Az elmúlt 40-50 évben megtanították a társadalom többségének, hogy minden helyzetben egyéni túlélési stratégiát alakítson ki, és ha különösen baj éri, mindig vonuljon vissza a legszűkebb privát szférájába, azaz ne keresse sorstársait, ne szövetkezzen, ne legyen szolidáris a saját közösségével. Mint ahogy a szirmok virágokká állnak össze, a virágok csokrokba fűződnek, s a csokrok koszorúkká rendeződnek, úgy képes ez a társadalom kollektívan megvédeni saját érdekeit. Ehhez azonban valódi, polgári életvirágra van szükségünk, amelynek alapját a létbiztonsághoz szokott többségi társadalom birtokolja. A jólét azonban nem elég ahhoz, hogy jó létben éljünk, kellenek a valódi közösségi erők és szerveződések, az igazi civil szervezetek, amelyeknek saját autonómiájuk van, saját forrásokkal rendelkeznek, és biztos társadalmi hátteret tudnak maguk mögött, azaz legitimek.

(18.20)

Egy normális országban, ahol felelős nemzeti kormány dolgozik, ez így van. A rendszerváltozás után tizenöt évvel ennek az új társadalomnak az alapjait kell megteremtenünk, és ennek a társadalmi víziónak a vágyát kell felébresztenünk a társadalomban. Ennek megvalósulása érdekében kell vizsgálnunk a most tárgyalt, a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvényjavaslatot is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat legnagyobb erénye, hogy több hónapig tartó társadalmi vita lefolytatása után benyújtásra került. Az előzetes elképzelésekkel ellentétben több hónapos késéssel, sokkal szűkebb formában, a javaslatból az önkéntes munkát végzőknek egy részét kihagyva került a tisztelt Ház elé.

Az országgyűlési vitára a társadalom figyelmét ráirányíthatja, hogy idén ezen a héten, június 6. és 12. között zajlanak az ország számos pontján?

 ELNÖK: Egy pillanat, képviselő úr! Most folytathatja.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): (Hangosítással.) Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat legnagyobb erénye, hogy a több hónapig tartó társadalmi vita lefolytatása után benyújtásra került. Az előzetes elképzelésekkel ellentétben több hónapos késéssel, sokkal szűkebb formában, a javaslatból az önkéntes munkát végzőknek egy részét kihagyva került a tisztelt Ház elé.

Az országgyűlési vitára a társadalom figyelmét ráirányíthatja, hogy az idén ezen a héten, június 6. és 12. között zajlanak az ország számos pontján az önkéntesek hetének eseményei, amelyhez a www.onkentes.hu weboldalon lehet csatlakozni.

A 28 szakaszból álló törvényjavaslat legnagyobb hibája az áttekinthetetlensége, nincsenek benne fejezeti címek, nehéz benne eligazodni. A javaslat több apróbb módosításra szorul. Ezek közül említenék az általános vitában néhányat. A 3. § 1/c pontja szerint a fogadó szervezet lehet költségvetési szerv az alaptevékenysége körében. De miért csak akkor? Ha valaki egészségügyi intézményben önkéntesen takarít, azt miért nem lehet önkéntes munkának számítani? Csak azért, mert nem alaptevékenységi kör? Úgy gondolom, ez a pont pontosításra szorul; ellentétes a törvényjavaslat 3. § 1/a pontjával is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy átfogó módosítási javaslatot tartok fontosnak a közérdekű önkéntes munka becsületének, elismerésének helyreállítása érdekében. Ha valaki végigolvassa, végiggondolja a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvényjavaslatot, megnézi az Európai Unió más tagországainak joggyakorlatát, akkor úgy, mint nekem, hiányérzete támad. Az önkéntes munkát végzők ingyenesen vállalják a munkát, de a társadalom nem feledkezhet meg róluk, hiszen az általuk elvégzett, de ki nem fizetett munka értéke pár tíz milliárd forint. Ennek az összegnek a nemzetgazdaságra gyakorolt pozitív, jótékony hatása egyértelmű.

A benyújtott javaslat tartalmaz néhány jó elemet az önkéntes munkát végzők érdekében, de egy fontos hiányzik: úgy gondolom, akkor járunk el helyesen, akkor adjuk meg, állítjuk vissza az önkéntes munka becsületét, ha elismerjük, hogy az önkénteseknek az ingyenesen elvégzett munkaóráik után minimális adókedvezmény járjon. Arról lehet vitatkozni, hogy hány óra önkéntesen elvégzett munka után hány százalék, és mekkora legyen a maximumösszeg, amit az éves adóbevallásnál érvényesíteni lehet, de arról, remélem, nem kell meggyőznöm a képviselőtársaimat, hogy ez az elem hiányzik ebből a nagyon fontos, már régóta esedékes, a civil társadalom megerősödését, az önkéntes munka elismerését elősegítő törvényjavaslatból.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összegzésképpen, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja támogatja a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvényjavaslat elfogadását, de kérem a tisztelt előterjesztőt és a kormánypárti képviselőtársaimat, hogy gondolják végig és támogassák az ellenzéki képviselők által e fontos, a civil társadalom megerősödését, az önkéntes munka megbecsülését szolgáló törvényjavaslathoz a jobbítás szándékával benyújtott módosítási javaslatokat, annak érdekében is, hogy az oly sokszor hangoztatott nemzeti konszenzus legalább ennél a törvényjavaslatnál megvalósuljon. Amennyiben így lesz, úgy gondolom, a törvényjavaslat végszavazásakor mind a négy parlamenti párt az igen gombot fogja megnyomni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

 ELNÖK: Köszönöm. Most megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, SZDSZ.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! A parlament munkaidejének a túlnyomó többségét meglévő törvények módosítgatása teszi ki, a meglévő jogszabályainkat szoktuk tipikusan toldozgatni, foltozgatni, újraszabni. Összehasonlíthatatlanul izgalmasabb feladat egy eddig soha nem szabályozott területet megpróbálni szabályozni, új törvényt készíteni. Ennek a törvénynek a preambuluma úgy fogalmaz: ?Az Országgyűlés elismeri a társadalom tagjainak szolidaritásán alapuló, az állampolgárok öntevékenységét kifejező, a személyek és közösségeik más vagy mások javára ellenszolgáltatás nélkül végzett önkéntes tevékenységét.ö Ez egy nagyon szép gondolat.

Azt gondolom, hogy érdemes körültekintenünk egy kicsit a világban, hogyan is áll az önkéntes munka helyzete. Ha a tőlünk fejlettebb Nyugatra tekintünk, akkor azt látjuk, hogy az önkéntes munkának van egy kultusza. Jóléti társadalmakban az önkéntes munka valóban annak a spontán, önkifejezést, önkiteljesítést jelentő önkéntes tevékenységnek a megjelenése, amelyben az embernek az a vágya fogalmazódik meg, hogy valami hasznosat tegyen a közösség számára vagy az elesettek számára. Ezekben a jóléti társadalmakban vélhetőleg jó egzisztenciával rendelkező családokban például nem dolgozó feleségek kedvből vállalnak valamilyen önkéntes tevékenységet valamilyen civil szervezetben.

Magyarországon, azt gondolom, egy nagyságrenddel kényesebb a kérdés, amikor a szabályozás igényével hozzányúlunk. Itt az előzőekben valaki használta is a társadalmi munka kifejezést. A társadalmi munka kifejezésnek is nekünk a szocializmusból öröklötten más akusztikája van, mint amiről az előbb beszéltem. Tehát felmerül mindjárt indulásképpen az a kérdés, hogy miben különbözik ez az önkéntes tevékenység, amit most szabályozni próbálunk, attól a valamikori társadalmi munkától, amire ugyanezek a jellemzők megfogalmazhatók voltak jóindulattal, hiszen kétségkívül ellenszolgáltatás nélkül végezték, akik végezték, szolidaritás fejeződött ki benne, legfeljebb az önkéntességet kérdőjelezhetjük meg utólag. De azt kell mondanunk, ha visszatekintünk, nagyon sokan valóban önkéntesen és lelkesen végezték a társadalmi munkát, míg mások inkább kényszer vagy a körülmények nyomása alatt vállalkoztak ilyesmire.

Amikor én ezeket a kérdéseket szóba hozom, azért is teszem, mert őszintén és nyíltan akarok arról a körülményről beszélni, hogy ennek a törvénynek is van pénzügyi, anyagi összefüggése. Ha abból indulok ki, hogy a civil szervezetek miért igényelték, hogy ezen a területen létrejöjjön valami szabályozás, akkor az egy teljesen tiszta történet: a jelenlegi pénzügyi szabályozásaink szerint a civileknek, ha önkéntes munkát igénybe vettek, nem volt reális jogi lehetőségük arra, hogy az ott felmerülő költségeket elszámolják.

Tehát a civil szervezetek részéről az a praktikus megfontolás mozgatta ennek a törvénynek, ennek a szabályozásnak a megszületését, hogy ha már valaki tényleg önként valamilyen segítséget nyújt, akkor legalább pluszköltségbe ne kerüljön neki, tehát legalább a tevékenység során felmerülő költségeket, utazási költséget, szállásköltséget, bármit, ami a tevékenységgel kapcsolatban okkal felvetődik, lehessen legálisan elszámolni. Ez volt a csírája, az alapgondolata annak, hogy az igény a szabályozásra valóban megfogalmazódott és felerősödött.

(18.30)

Ez a benyújtott törvény némiképp messzire került ettől a szemponttól; egyelőre nem azért, mert túlontúl honorálná az ilyen önkéntes tevékenységet, valóban szándéka szerint a jogalkotó megmaradt olyan keretek között, hogy legfeljebb a költségeket próbálja honorálni, finanszírozni, elszámolhatóvá tenni. Hosszú a felsorolás, de valóban, itt munkaruha-, szállás-, utazási, étkezési költség, védőoltás, szűrővizsgálat, képzés költségei merülnek fel, mígnem aztán valahol a sokadik sorban élet-, egészség- és baleset-biztosítás, felelősségbiztosítás, ha ez szükséges, és utolsó pontban a jutalom, az önkéntes tevékenység anyagi elismerése. Ha ezt megnézzük, oly csekély mértékű, hogy tényleg említésre sem érdemes, mert egyéves önkéntes munka egyszeri jutalma a mindenkori minimálbér 10 százaléka lehet, ami 5700 forint ez idő szerint, tehát valóban említésre sem érdemes.

Ezért merül fel a kérdés itt bizottsági vélemény formájában és előttem az MDF képviselőjének a hozzászólásában is nagy hangsúllyal, hogy esetleg adókedvezménnyel honorálni, anyagiakra váltani, de valamilyen elismerését meg kellene oldani. Szeretném hangsúlyozni, hogy ezzel a felvetéssel nem értek egyet. Nagyon nem értek egyet, mert az egyik félelmem, amikor a törvény születik, hogy valamilyen csatornán keresztül itt nem adózó jövedelem kiáramlására nyílik lehetőség, amit szerintem nem kellene megteremteni.

A másik szempont, ami okkal felvetődik, amikor a törvényről gondolkodunk, az, hogy miért is kell egyáltalán szabályozni az életnek egy olyan területét, amely tulajdonképpen természeténél fogva spontán, amelyik nehezen szabályozható. Vajon nem visszavetjük-e az önkéntes lelkesültséget és kedvet, ha adminisztrációs terhekkel megterheljük? Nem a visszájára sül-e el a dolog, ha ez a túlszabályozás megjelenik? Azt gondolom, ezekről a kérdésekről még hosszan érdemes vitatkozni. Remény van rá, hogy talán valamilyen megnyugtató közös nevezőre tudunk jutni. Én magam jó néhány módosító indítványt elkészítek annak érdekében, hogy alakuljon, csiszolódjon még ez a benyújtott javaslat.

Engem őszintén és komolyan foglalkoztat az az aggodalom, ami éppen a törvényt szorgalmazó civilekben is megvan, hogy a sok egyeztetés ellenére maradtak nyitott és vitás kérdések. Ilyen nyitott és vitás kérdés, hogy nem szól a törvény a nem közhasznú jogállást, státust szerzett civil szervezetekről, pedig ők is végeznek, végezhetnek közérdekű önkéntes tevékenységet, hogy egyformán szabályozza a már emlegetett adminisztrációs terhet akkor, ha az az önkéntes munka önkormányzatnál vagy önkormányzati szervezetnél, költségvetési szervnél jelentkezik, ahol van kiépített apparátus, intézményrendszer, ahol nem nehézség ennek az adminisztrációs tehernek eleget tenni; ugyanígy a civileknél, akiknek esetleg el is veszi a kedvét ez az adminisztrációs teher attól, hogy egyáltalán önkénteseket foglalkoztassanak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elfogadom azokat a szempontokat, amelyek a jelenlegi versenyre, piacra és fogyasztásra orientált társadalomban egy egészen másfajta értékrendszert állítanak szembe. Kíváncsi vagyok az önkéntestörvény megszületésének és aztán majdani sorsának folytatására.

Köszönöm a figyelmet.

 ELNÖK: Most megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, független.

LEZSÁK SÁNDOR (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Nagyon is időszerű ennek a törvénynek a meghozatala. Valamennyiünk választókerületében sokan végeznek áldozatkész, önzetlen munkát, és mutatnak jó példát környezetüknek közérdekű tevékenységükkel.

Azonban gyakran felvetődik az a kérdés is, hogy ne csak valamilyen ünnepi gesztus erejéig nyugtázza erőfeszítéseik értelmét szűkebb pátriájuk és közösségük. Most eljött az alkalom, hogy a társadalmi munkában díjazás nélkül dolgozó polgármesterek, kistelepülési képviselők, könyvtárosok, helytörténészek, népművelők, cserkészcsapat-vezetők, polgárőrök, természetvédők, szociális konyhán segítők, használt ruhát összegyűjtők, megtisztítók és szétosztók, kórusvezetők, harangozók, kántorok, a templomokat takarítók és friss virággal állandóan ellátók vagy önkéntes ápolók, nyugdíjasklubot szervezők, vezetők, és még hosszasan sorolhatnám az ingyenesen végzett közhasznú tevékenységeket, szóval itt az alkalom, hogy ezek az önzetlen segítők valamilyen mértékű társadalmi elismerésben is részesülhessenek.

Egyetlen jelentősebb hiányérzetük lehetne az érintetteknek, és ez arra vonatkozhat, hogy változatlanul megoldatlan az önkéntes tevékenység beszámítása valamilyen formában a nyugdíjjogosultságra vonatkozó idő kiszámításába. A világ legtöbb országában természetes, hogy a fogadó szervezet, ha nem is ad pénzt az önkéntes tevékenységért, de fedezi az ingyenesen dolgozó egészség- és nyugdíjbiztosítását. Ez az előterjesztés nem kínálja fel ezt a lehetőséget, holott ennek szakértőink szerint nem lenne negatív hatása a nyugdíjkasszára. Célszerű lenne elérni, hogy a fogadó fél, ha akarja, önkéntes alapon megfizethetné a közérdekű tevékenységet végző nyugdíjjárulékát.

Számos lehetőség van arra, hogy ennek a fogadói hozzájárulásnak a mértékét az Országgyűlés például a minimálbér után fizetendő járulékok felében vagy egyharmadában maximálja, ami azt jelentené, hogy a közérdekű tevékenységet vállaló, nyugdíjjogosultságot megteremtő szolgálati ideje évente 6 vagy 4 hónappal növekedhetne. Ez a fogadói hozzájárulás nem minősülne ellenszolgáltatásnak, hiszen nem kap kézhez pénzt az önkéntes, ugyanakkor növelni lehetne az önként vállalt munka társadalmi megbecsülését.

Van ilyen jellegű példa már a nyugdíjbiztosítás területén; gondoljunk csak a prémiumévek keretében a munkaadó által kifizetett nyugdíjjárulék összegére. A prémiumévek szabályai szerint a munkaadó nem a ténylegesen kifizetett bér után fizet járulékot, hanem egy fiktív bér után, amely fiktív bér majdan a nyugdíjra jogosult nyugdíjalapjává válhat. Ha a fiktív bér után fizetett járulékfizetés lehetőségét már megteremtettük a bérből és fizetésből élők számára, akkor miért ne lehetne megteremteni ugyanezt a lehetőséget a közérdekű önkéntes tevékenységet végzők számára?

Arra kérem a tisztelt bizottságokat, miniszter asszonyt, munkatársait, vizsgálják meg ennek lehetőségét, és nyugat-európai, tengerentúli példák alapján próbáljuk akár következő lépésben ezen az úton megvalósítani a társadalmi megbecsülésnek ezt a fokát, mértékét is.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

 (A törvény parlamenti előkészítésével kapcsolatosan minden dokumentum az alábbi link alatt található meg.)