Az önkéntes törvény általános parlamenti vitája (II. rész)

 

ELNÖK: Megadom a szót Fogarasiné Deák Valéria képviselő asszonynak, MSZP.

 FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Képviselői hozzászólásomban részben a vitában már elhangzottakhoz szeretnék én is kapcsolódni, és nem hallgatom el, hogy jelentős mértékben igyekszem ezt tenni a civil szervezetek szempontjából. Miniszter asszony az expozéjában említést tett róla, többen ugyancsak, hogy ennek a törvénynek az előkészítése, azt hiszem, nem mondom rosszul, példa nélkül való a magyar parlament gyakorlatában.

 

(18.40)

Ezt hadd idézzem röviden vissza: az önkéntes tevékenységről szóló törvényjavaslatot ugyanis civil szervezetek, civil szakemberek kezdték előkészíteni kormányzati megrendelésre, ha jól tudom, felkérésre, kormányzati egyetértéssel, de a törvény-előkészítő munka civil szervezetek, civil szakemberek körében történt. Nem tudom pontosan visszaidézni, de hogy hat változata volt ennek a törvényjavaslatnak még ebben az előkészítési szakaszban, az egészen biztos. Számos fórumon vitatták meg a törvényjavaslatot, mellé háttértanulmányokat készítettek, komoly szakmai munkát végeztek. Tehát a társadalmi vita - ha úgy tetszik - nemcsak egy, a közigazgatásban elkészült törvényjavaslatról folyt, hanem annak előtte a civil szervezetek körében.

Ezek után - mint ahogy miniszter asszony is említette - úgymond egy kész javaslatot tettek le a civilek a minisztérium asztalára, majd ezek után, ha úgy tetszik, ha mondhatom így, a ?hivatásosö, a profi jogszabálykészítők a közigazgatásban folytatták tovább a munkát.

Azt hiszem, nem hallgathatjuk el ebben a vitában - és nem a vita kedvéért, hanem éppen a megegyezés kedvéért nem hallgathatjuk el ebben a vitában -, hogy a civilek által készített törvényjavaslat és utána a közigazgatásban továbbkészített, továbbformált törvényjavaslat között azért van jelentős különbség. Más szempontok is előtérbe kerültek, más felfogás került előtérbe a közigazgatási munka folyamán, a közigazgatási egyeztetésben, és akkor, amikor visszakerült a törvényjavaslat előkészítése ugyancsak a nyitott jogalkotás keretében az eredeti, a normál kerékvágásba, és újrakezdődtek, folytatódtak az egyeztetések az érintettekkel, a civil szervezetekkel, az érdekképviseletekkel és mindazon társadalmi szereplőkkel, akiket ez a törvényjavaslat érint, akkor támadtak nézetkülönbségek, amelyek jó része, úgy tudjuk a tapasztalatokból és a megnyilvánulásokból, megoldódott, de maradtak nyitott kérdések, amelyekre Béki Gabriella képviselő asszony is utalt.

Azért idéztem most fel ismételten ezt a folyamatot, mert úgy gondolom, hogy mindannyiunk számára fontos, hogy ne csak példa nélkül való legyen ez a dolog, hanem példaszerű is, és senkinek ne legyen rossz szájíze majd akkor, amikor a végszavazáskor reményeim szerint közösen itt, a parlamentben elfogadtunk egy olyan törvényt, ami mindenki számára megnyugtató lesz.

Én is úgy vélem, hogy ma még nem biztos, hogy ott tartunk, hogy a most az asztalunkon lévő törvénytervezet az a megnyugtató változat, ami mindenki számára elfogadható lesz. Anélkül, hogy a részletekbe belemennék, azért hadd említsek néhány olyan kérdéskört én is, amire tudom, ismerem már természetesen a szakemberek válaszát, de azért még ott a kisördög, ha szabad így mondanom, hogy nem lehetséges-e, hogy mégis van abban igazság, amit azok a civil szakemberek és előkészítő szervezetek mondanak, akik ezt a munkát elkezdték.

Említettek már képviselőtársaim többet ebből, ha most megengedik, hármat-négyet azért hadd hozzak még elő. Ez a bizonyos fogalommeghatározás, mármint az önkéntesség fogalmának a meghatározása általában, ami való igaz, hogy a preambulumban benne van úgy, ahogy Béki Gabriella képviselő asszony azt idézte, és való igaz, hogy a törvényjavaslat indoklásában egyértelműen tisztázza, hogy azáltal, hogy bevezetjük a közérdekű önkéntes tevékenység fogalmát, nem helyezzük úgymond jogon kívül az egyéb önkéntes tevékenységet, de nem biztos, hogy egy preambulumban elhelyezett mondat - mondom én is, illetőleg az indoklás, amit csak ilyenkor ismerünk, a jogalkalmazó, majd ha már törvény lesz a törvényjavaslat, nem fogja használni - megfelelő biztosítékot jelent. De megértést kérek vagy kérhetünk saját magunktól talán abban is, amire ugyancsak a civil szervezetek utaltak, hogy miközben egyfelől szűkít a törvényjavaslat, másrészről jelentősen bővít, mert valóban az igény a civil szervezetek, a civilség oldaláról jött, és a most kezünkben lévő törvényjavaslatban a fogadó szervezetek köre meglehetősen kiszélesedett ahhoz képest, ami kezdetben a civil szervezetek köre volt.

Azt, hogy a kedvezmények, a különös védelem ne a civil szervezetek teljes körére legyen érvényes, elfogadom, tehát az, hogy közhasznú szervezetekhez több olyan anyagi juttatás, kedvezmény jusson, amelyeknél az átláthatóság fontos, azt hiszem, hogy helyes, azt, hogy az intézményi kör oly mértékben kitágul, és akár kimondjuk, akár nem, de van a törvényjavaslatban a fogadó szervezetek között egy olyan kör is, amely nem kizárólag nonprofit fenntartó, közszolgálatot ellátó intézménye, hanem nyereségérdekelt fenntartó, közszolgálatot ellátó intézménye is, itt már lehetnek kérdések, bár tekintettel arra, hogy a juttatások nem olyan mértékűek, hogy valóban gondolhatnánk arra, hogy ezek alkalmasak illegális munkavégzés leplezésére, ezzel együtt ez már egy sikamlós terület.

Tehát itt is, úgy érzem, érdemes még gondolkodni, és csatlakozom ezzel az előttem szóló képviselőtársaimhoz is. Nem is említek többet, hiszen még lesz erről módunk beszélni a részletes vitában is. Mindössze arra térnék vissza, amivel elkezdtem, hogy annyira szép volt ez a folyamat, azt hiszem, annyira fontos dolog, hogy egy törvény úgy jöjjön létre, egy törvényt úgy alkossunk meg, hogy a törvényhozó és az érintettek ebben egymással folyamatos párbeszédben vannak, és annyira jó érzés itt, a parlamentben a mai napon is, hogy van egy törvényjavaslat, amit békében tárgyalunk, hogy talán érdemes, mindannyiunknak érdemes arra figyelmet fordítani, hogy mindazokat az akceptálható észrevételeket, amelyek még vannak, igyekezzünk úgy megfogadni, hogy azonközben természetesen ne borítsuk fel az előttünk lévő jogszabálytervezet saját szerkezetét, saját felfogását.

Ha ez sikerül, akkor azt hiszem, hogy tényleg megtörténik az, amire Pettkó úr utalt, hogy mind a négy parlamenti párt netán elfogad újra egy, a civil szervezeteket érintő fontos törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm. Most megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, Fidesz.

 DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Csatlakozom azokhoz, akik örülnek ennek a törvényjavaslatnak az idehozatala alkalmából. A téma nagyon érdekes, időszerű, elegáns, mégis olyan időszerű és olyan elegáns, hogy ezt már érdemes tényleg nagyon jól csinálni. Ami a kezünkben van, az ígéretében egészen jó - ígéretében.

A preambulumot szinte kőbe lehetne vésni, ilyesmik vannak benne, hogy a szolidaritáson alapuló, az öntevékenység, a személyeknek és közösségeknek mások javára ellenszolgáltatás nélkül végzett önkéntes tevékenysége.

 

(18.50)

Aztán később: a társadalom előtt álló feladatok megoldásában, a közcélok érdekében. Nem is folytatom, olyan szép, hogy esetleg elsírjuk magunkat örömünkben. Nagyon jó!

Ami aztán utána jön, a paragrafusok, tisztelt Országgyűlés, tisztelt miniszter asszony, azok bizony úgy járulnak ehhez hozzá, hogy az olvasónak és az alkalmazónak nagyon sok feladata volna, hogy ez a dolog összeálljon. Először is megérthető legyen, összeálljon, aztán úgy alkalmazódjon a magyar társadalom és a meglévő törvények rendszeréhez, hogy valóban kijöjjön belőle az az optimum, ami, ismétlem, ígéretében benne van ebben a gondolatban.

Én odáig megyek, hogy filozofálhatok is egy percig, nemde? Itt arról van szó - én így is olvasom -, hogy jobb adni, mint kapni; Biblia, költészet - hogy honnan jön? -: jobb adni, mind kapni. Az önkéntes ad; önkéntes, mert ha kényszerítve volna, akkor már nem ad, hanem akkor egy olyan tranzakciót folytat, amit valaki rákényszerít, vagy akár a piaci csere elvárásának folyamán teszi. Aztán az, hogy ezt a folyamatot hogyan fogjuk meg abban a kontextusban: amit képviselőtársaim említettek, legelsősorban Horváthné Stukics Erzsébet, aki a nonprofit és a nyereségérdekelt tranzakciók valamiféle összefüggését említette, s ennek az igényét, a hiányt, hogy ez megvilágosodjon. Béki Gabriella képviselő asszony nagyon helyénvalóan utalt arra, hogy nézzünk bele a civilizált világba, hogy bizony igen sok országban igen hatásosan ezzel foglalkoznak.

Hadd jelentsem, tisztelt Országgyűlés, hogy nem is annyira törvényhozások, hanem a társadalomnak a szakirodalomban ennek a témának, igen, könyvespolcokra és ezer meg ezer tanulmányra terjedő irodalma van. Ezt onnan is mondhatom, hogy is mondjam szerényen, mert van egy olyan társaság, ami 1968-ban alakult, az Association for the Study of the Grants Economy - amit úgy fordítok magyarra, hogy a juttatások közgazdaságának a tanulmányozási intézménye, aminek én most már tíz éve elnöke vagyok -, amely egy világszervezet, nemcsak egy öncsodáló szervezet, hanem százával jelennek meg tanulmányok, s konferenciák szerte a világban. Ha majd ezzel a témával behatóan foglalkozik Magyarországon valaki, nem kell szűzföldet kapálni vagy ásni, mert van hova menni, és olyan jó volt hallani, hogy Béki Gabriella képviselő asszony fölhívta erre az Országgyűlés figyelmét.

Ezekben a tanulmányokban most már több mint 40-45 éves gyakorlat vagy tapasztalat van különböző országokban. Nagyon fontos fejlemény volt meghatározni, megmérni, hogy mennyi is az az önkéntes juttatás - a juttatás szót használom -, s mennyi annak az értéke. Igen jó, kívánatos az, hogy az előterjesztő, a kormány ad számokat és azt, hogy igen, az értéke 35 millió munkaóra, 18 milliárd forint. Ezek a számok bármennyire hozzávetőlegesek is, jobb, mint ha nem volna, hiszen bizonyos arányérzéket ad az olvasónak. Hogy ez a juttatás forintban mit jelent, nem is nagyon fontos ebben a pillanatban, ilyen korai stádiumában az egész munkának tudni, de legalább fejezzük ki az igényét, hogy valamikor majd valakik a juttatás értékét is kifejezik.

Engedtessék meg, hogy jelentsem, hogy a világirodalomban vannak ilyen tanulmányok, s vannak az olyan országok, amelyekben a GDP, tehát a nemzeti össztermék egyharmadát gondolják, hogy a juttatások közgazdasága révén jut a juttatótól a juttatotthoz. Vannak, akik ezt vitatják, és azt mondják, hogy ez kevesebb. Vannak ilyen viták például, hogy a kormányzat rákényszeríthet valakit arra, hogy juttasson, persze akkor az már nem önkéntes, amiről ez a törvény szól. Szóval, az egész téma rendkívül érdekes.

Hiányzik - hogy néhányat említsek, tisztelt Országgyűlés - az az analitikai, számításbeli szimmetria, ami rendelkezésre áll. Szó van terjengősen - talán nem terjengősen, hanem terjedelmesen - ebben az okmányban a fogadóról, a fogadó szervezetről. Itt nem valami kocsmáról van szó, hanem fogadó az, aki elfogadja, megkapja, úgy mondanám én ezt, hogy a támogatott. Most erről a személyről vagy intézményről ismételten szó van, de erre a másikra csak utalás van, sosincs kifejezve, amit én úgy mondanék, hogy ha fogadó van, akkor van támogató is. Talán ez szimmetriát vagy valamilyen mértéket, arányérzéket ad annak, aki a témával foglalkozik.

Ha ezen a gondolatsoron továbbmegyünk, jó volna azt kifejezetten kifejezni, hogy az önkéntesség, tehát a korlátok közé szorítása az egész dolognak újraminősíti az egész dolgot, és akkor már nem önkéntes. Van az ezzel foglalkozó irodalomban olyasmi, hogy a kényszerített támogatás. Béki Gabriella képviselő asszony utalt arra, hogy persze a régi magyar világban, 20-30 évvel ezelőtt a társadalmi munka egy ilyen elvárt, majdnem kényszerített önkéntesség volt, néha különböző árnyalatai voltak ennek, nagyon kényszerített vagy kevésbé. Amikor a sztálinista világban ipari munkásként mindenkitől elvárták, hogy valami ilyet csináljon, akkor én bölcs voltam, mert akkor én sakkoztam. Nos, mindenkinek van erről tapasztalata.

Én azt tanácsolom ennek a törvénynek az analízise kapcsán, hogy ezeket a fogalmakat jó volna szisztematikusan meghatározni, és amit csak lehet, mérni. Ebben az esetben aztán odáig eljutunk, hogy rájövünk, hogy ebben az önkéntes juttatásban a juttató is nyer, nemcsak a juttatott. Tehát, ha én adok 1 milliót vagy mennyit; az sok, annyi nincsen nekem? - ha adok 100 ezer forintot valakinek, aki azt a 100 ezer forintot megkapja, annyival gazdagabb lesz, de én se leszek 100 ezer forinttal szegényebb, mert úgy érzem, hogy a juttatás olyan sok örömöt, gyönyörűséget okozott nekem, hogy azért én nem vagyok 100 ezer forinttal szegényebb. Szóval, van egy ilyen analitikus dolog, ami már bizonyos mértékig pszichológiai. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) De jó lenne, ha a mérés a törvényhozó látókörébe kerülne.

Azzal fejezem be, elnök úr, hogy ez egy olyan érdekes téma, hogy szeretném, jó volna, ha az általános vita folytatódna, mert úgy érzem, hogy több módosító javaslat is megszületne akkor.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Balogh Miklós képviselő úrnak, MSZP.

 DR. BALOGH MIKLÓS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Ha törvénnyel védjük és támogatjuk a közérdekű önkéntes tevékenységet, akkor úgy gondolom, hogy európai szellemben járunk el, és figyelünk a civil szervezetekre, a civil társadalomra, ami különösképpen ennél a törvényjavaslatnál megvan, mert ahogy tudom, szinte ők alkották meg a nyers fogalmazványt, és ez nagyszerű és nagyon jó dolog, azt gondolom, azért ennyire közkedvelt és népszerű.

 

(19.00)

Az önkéntesség belső motiváció a jó cselekedetre, nem külső parancsra vagy kényszerre végzett munka. Ebben áll a nagy titok, és ebben áll a nagyszerűsége is, mert belső vezérlésű, ahogyan Horváth János képviselőtársam is mondta. A modern pedagógia és pszichológia az ilyen, önmagunk jószántából végzett cselekedetet tartja a legértékesebbnek, a legeslegfontosabbnak, mert senki nem mondja, és mégis cselekedjük.

Illyés Gyula azt mondja az Éden elvesztése című oratóriumában a lépcsőfokokról szólva: ?Ahol rendre intés nélkül tesszük a jó rendet, tíz lépcsőfok.ö Azt gondolom, erről van szó. De egy másik idézetet is hadd olvassak itt fel. Révész Máriusz könyvében, a Sorsfordítók Erdélyben című könyvben olvastam Böjte Csaba ferences rendi szerzetestől ?A jó tett jobbá teszö mondatot, amely nagyon megragadott. Azt sajnálom, hogy az oktatási és tudományos bizottságban a képviselőtársaim tartózkodtak a törvényjavaslatnál, holott erről van szó, ami ebben a mondatban is megfogalmazódik.

Az emberi szolidaritás is inspirálja az önkéntes közérdekű tettet évszázadok óta. A politika akarata, a politika is hasonló ehhez. Öröm volt hallani azokat az adatokat, amelyeket itt a miniszter asszony is elmondott: munkaórákban kifejezve hány főállású foglalkoztatottat jelent ez a munka, illetve azt, hogy milliárdokban mit jelent ez a közérdekű önkéntes tevékenység.

Én is úgy gondolom, egy kicsit rímel a régi társadalmi munkára, ahogyan Béki Gabriella képviselőtársam is említette, mert ott is volt egy nagy adag önkéntesség, ahogyan a brigádok, mondjuk, az iskoláknak segítettek, vagy a tanulókat vitték táborozni, felverték a sátrat. Tehát ez a nagy érték megvan, és köszönet az akkori munkáért is. De úgy gondolom, ma is nagyon nagy szükség van rá, nemcsak Magyarországon, hanem Európában és világszerte is. Az Önkéntes Központ Alapítvány nagy szervezését, a civil szervezetek nagy vitáját, azt gondolom, megköszönhetjük, mert ez értékesebbé tette ezt a törvényjavaslatot.

Szomorúan állapíthatjuk meg viszont azt, hogy ezt a felbecsülhetetlen értékű tevékenységet a magyarországi jogszabályi környezet nemhogy nem ösztönzi, hanem éppen kifejezetten hátráltatja, gátolja ebben az időszakban, tehát éppen időszerű, hogy ezt az ellentmondást feloldjuk, és ezt az igazságtalanságot megszüntessük. Nem maradhat úgy, hogy gátolják ezt a tevékenységet.

Az önkéntességből a törvényjavaslat természetesen a közérdekűt emeli ki, az önkéntes tevékenység össztársadalmi szempontból legjelentősebb részére hoz létre egy olyan önálló jogviszonyt, melyben az önkéntes a leglényegesebb vonatkozásokban a munkavállalókéhoz hasonló védelemben részesül, és az önkéntesek által végzett juttatások adó- és járulékmentesek lesznek.

Jó, hogy a törvényjavaslat megfogalmazza a pontos definíciót, a közérdekű önkéntes tevékenységet: ellenszolgáltatás nélkül, mások javára, szabad elhatározásból végzett munka, valamint kiegészíti a fogadó szervezet és a tevékenységi kör fogalmával. A differenciaspecifika teljes, mert a javaslat megmondja azt is, hogy mi nem közérdekű önkéntes tevékenység. Idézem: ?Ellenérték fejében maga vagy a közeli hozzátartozója javára végzett munka; vagy jogszabály, vagy hatósági határozat által kötelezett tevékenység.ö Így nem keveredik össze a feketemunkával.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi az oktatási és tudományos bizottságban különösen fontosnak tartottuk azt a részt, azt a paragrafust, a 4. § 5. pontját, amelyben az áll, hogy a tanuló nem létesíthet önkéntes jogviszonyt azzal a közoktatási intézménnyel, amellyel tanulói jogviszonyban, kollégiumi tagsági viszonyban áll. Ugyanakkor jó, hogy ez a korlátozás nem vonatkozik a közoktatási intézmény által szervezett és a tanulói jogviszonnyal, kollégiumi tagsággal összefüggő táboroztatási vagy egyéb közösségi programokra. Ezen volt is vita a bizottságunkban, mert ezt pontosan kell értelmeznünk. Például ökotábor keretében a Balaton-parton végzett közösségi természetvédelmi tisztasági akció nem eshet ilyen tilalom alá, és nem büntetendő tevékenység, Zalában is elég sok ilyet szerveznek. Ezért kell törvénnyel szabályozni a jó tettet.

El szeretném még mondani, hogy az oktatási és tudományos bizottságban 11 igen, 1 nem és 9 tartózkodás mellett fogadtuk el ezt a törvényjavaslatot, és nagyon sokat várunk tőle.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Most megadom a szót Halász János képviselő úrnak, Fidesz.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Először is szeretném megköszönni a miniszter asszonynak, hogy személyesen vesz részt a vitában, ez nem jellemző a kormány minisztereire, és most is itt van. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Valóban nagyszerű, hogy épp az önkéntesség hetében kerül a parlament elé ez az önkéntes munkáról szóló törvényjavaslat. A civil társadalom reneszánszának és a nonprofit szektor igen gyors kiépülésének lehettünk tanúi az elmúlt tizenöt évben. Az önkéntesen vállalt, anyagi érdekektől mentes, de mindenkor mások javát szolgáló tevékenység hazai befogadását a rendszerváltás politikai változásai tették lehetővé. Az önkéntesség, a másokért ellenszolgáltatás nélkül végzett munka elválaszthatatlan a keresztény szellemiségtől is. Nem csodálkozhatunk azon, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy szabadon lehetett vállalni az önkéntes munkát, hihetetlen energiák szabadultak fel.

Az együttérzés bölcsebbé is tesz, ahogyan ma Sólyom László, Magyarország megválasztott köztársasági elnöke mondta a beszédében; nemcsak a fejünket kell felemelni, hanem a szívünket is. Ezért nem meglepő, hogy arra a kérdésre, miért vállalják sokan az önkéntes segítést, gyakran ezt a választ adják: mert szeretnék teljesebbé tenni az életüket. Az életünket igenis azzal tehetjük teljesebbé, ha támogatjuk a gyengéket, elesetteket, a rászorulókat. A mások segítésére létrejött civil szervezetek sokaságának szüksége van munkája támogatásához az állam segítésére, de legalább a jóindulatú semlegességére. Hiszen a növekedés eredményei nyilvánvalóan csak akkor válnak társadalmi és közgazdasági értelemben is elfogadottá, ha még inkább megerősödhetnek ezek a szervezetek, amennyiben megerősödik a civil szektor önkéntes tevékenységének a szolgáltató szerepe. A kormányzatnak elkötelezettnek kell lennie a jóléti szolgáltatások vegyes rendszere mellett, és ösztönöznie kell a nonprofit szervezeteket a szolidaritáson alapuló karitatív tevékenységükben is.

A nemzetközi gyakorlatban többféle meghatározása van az állampolgárok által végzett önkéntes tevékenységnek. Az önkéntes munka olyan szabadon választott, kényszer és ellenszolgáltatás nélkül mások javára végzett tevékenység, amely anyagi érdekektől mentes. Ugyanakkor az önkéntességen alapuló munkavégzés azt is jelenti, hogy a segíteni szándékozó állampolgár vagy polgárok közössége szabad akaratából oda ajánlja fel térítésmentesen a munkáját, oda csatlakozik, ahová önkéntesen akar. A mai hatályos szabályozás - az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény feltételei mellett - a társadalmi szervezetek tagjainak tevékenységi részvételt biztosít a másoknak, de a szervezet érdekében végzett önkéntes segítésre.

Felvetődik a kérdés, miért kell - ha egyáltalán kell - az önkéntes munkavégzést, az önkéntes segítő tevékenységet külön törvényben szabályozni. Alapvetően talán kettős oka lehet ennek a szabályozásnak. Egyrészről a társadalmi szervezetekben végzett önkéntes segítés elsősorban a társadalmi szervezet érdekében végzett munkavégzés, tehát az önkéntes segítők egy meghatározott szervezeti cél biztosítására végzik tevékenységüket. Másrészt az állampolgári öntevékenység mások javára történő gyakorlása a mai magyar jogban ismeretlen, ugyanakkor több törvénybe ütközik az önkéntes segítés mint nem tipikus munkavégzés.

Változtatni kell, kellett tehát ezen a helyzeten. Az önkéntesen vállalt munkát végzők mozgósítása, az önkéntes munka igénybevétele a '90-es évek elején a civil szerveződéseknél jelenik meg, de erre a nem tipikus munkavégzési formára szükség van az állam által fenntartott intézményekben, így a szociális, az egészségügyi, a polgári védelmi, a tűzvédelmi vagy a kulturális ellátás területén.

 

(19.10)

Az önként végzett munkát preventívnek is tekinthetjük, hiszen megelőző, gyógyító hatást gyakorol az állampolgárra mint egyénre, de egyéni hasznosságán túl jelentős társadalmi haszna is van, hiszen széles társadalmi körben intézményesíti az önkéntes segítés jogviszonyát. Az önkéntességben juthat kifejezésre az állampolgári elkötelezettség és felelősségvállalás, melyben jelentős szerepe van az egymás közti bizalomnak. Az önkéntes segítés olyan emberi erőforrás, amelyet a nemzetgazdaság egyre több ágazatában használni kell.

A polgári kormány már 2001-ben, az önkéntesek nemzetközi éve alkalmából rendezvénysorozatot indított, és kiterjedt kutatásokat végzett az önkéntes tevékenységről. Ugyanakkor elsősorban a Szociális és Családügyi Minisztérium vezetésével és koordinálásával elkezdődhetett az önkéntes tevékenység jogszabályi feltételeinek kidolgozása, valamint annak a költségtérítési rendszernek a tervezése is, amely a nemzeti fejlesztési tervben jelenítette volna meg az önkéntes munkavégzésre fordítható pénzügyi forrásokat.

A törvény most elkészült így ebben a formában, ahogyan itt van előttünk, ezt üdvözlöm, ezt üdvözöljük. A nyitott jogalkotás keretében most beterjesztett javaslat létrehoz egy olyan jogviszonyt, amely az önkéntes munkát végzőt a hagyományoshoz hasonló munkavállalói védelemben részesíti - ezt az önkéntes munkát -, tehát lényegében megszünteti a hatósági ellenőrzésekből származó ellentmondásokat és a fogadó szervezetek kiszolgáltatottságát. Ez nagyon fontos elv, fontos lépés, fontos dolog ebben a törvényben.

Engedjék meg, hogy néhány kérdésre, dilemmára is felhívjam a figyelmet. Azt hiszem, az fontos kérdés, hogy jó-e, hogy együtt szabályozza ez a törvény az intézményeknél végzett önkéntes munkát és a civil szervezeteknél végzett önkéntes munkát. Azért érdekes ez a kérdés, mert állnak rendelkezésünkre adatok, és nagyon jó, hogy vannak adatok - jobb, mint ha nem lennének, ahogy Horváth János képviselő úr is mondta -, és tudjuk, hogy 400 ezer önkéntes munkát végző van egy évben Magyarországon, talán 17-18 milliárd forint az a nemzetgazdasági bevétel, ami ebből származik, de olyan adatok nem állnak rendelkezésünkre, amelyek megmondanák azt, hogy ebből, ezekből a számokból vajon mekkora arány az, amely az intézményeknél, államilag fenntartott intézményeknél végzett önkéntes tevékenységre jutna, és mekkora az a hányad, amely civil szervezeteknél végzett önkéntes tevékenységre jut.

Esetleg azt gondoljuk, hogy a civil szervezetek esetében jelentősebb, nagyobb ez az arány, de nem tudjuk, hogy hogy viszonyul ez az arányszám egymáshoz. Vajon 60-40 százalék vagy 90-10 százalék? Vajon kinek a javára? Azért lenne érdekes ezt tudni, mert akkor talán választ tudnánk adni arra a kérdésre, hogy érdemes-e egy törvényben szabályozni így ezt a két területet. Nem tudjuk ezt feloldani, mert nem áll rendelkezésünkre ilyen szám, de a törvény hatályosulása folyamán - ez ugyanis, úgy gondolom, nem gátja annak, hogy ezt a törvényt elfogadjuk -, a későbbiekben érdemes lenne erre az oldalra is figyelni, pontosan azért, hogy esetleg árnyaltabban lehessen szabályozni, amennyiben kell szabályozni az intézményi önkéntes és a civil szervezeteknél végzett önkéntes munkát is.

Azért is érdekes lenne ez a kérdés, mert az a dilemma, ami fölvetődött másoknál, hogy vajon helyes-e az, hogy csak a közhasznú minősítéssel rendelkező szervezetek esetében szabályoz ez a törvény, és azoknál a civil szervezeteknél, ahol nagyon sok önkéntes munkát folytatnak emberek, de nem közhasznú szervezetek, ott ez nem lesz érvényes. Ez egy következő dilemma az intézményi és közhasznú szervezet esetén, illetve a civil szervezetek körében a közhasznú és nem közhasznú minősítéssel rendelkező szervezetek esetén. Én is szeretném hangsúlyozni azt, hogy a későbbiekben erre is fontos lenne és fontos lehet figyelni.

Azért sem fontatlan ez a dolog, mert vannak olyan civil szervezetek - nem is kevés olyan civil szervezet van -, ami most azt mondja, hogy kicsit csalódott; kicsit csalódott, mert ő nem közhasznú minősítéssel rendelkező szervezet, esetleg olyan ernyőszervezet, amely nagyon sok nem közhasznú, kicsi civil szervezettel van kapcsolatban, és ő azt a jelzést kapta, hogy rájuk ez nem lesz érvényes, és ennek nem örülnek a szervezetek, és van egy félelem, ami mindig fölvetődik, amikor az állam és a civil szervezetek közti viszony van. Mégpedig az, hogy nem történik-e az, hogy az alulfinanszírozott költségvetési szervek és önkormányzatok az ellátandó feladatok egy részét majd ezután önkéntes munkával fogják kiváltani. Nehogy ez történjen, nem lenne ez jó. Erre is oda kell figyelnünk a törvény hatályosulásánál.

A törvényhez több módosító indítványt nyújtottunk be, akár az itt elmondott dilemmák feloldására is. Azt szeretném kérni tisztelt képviselőtársaimtól, a kormányoldaltól, hogy módosító indítványainkat tárgyalják érdemben, és együttgondolkodásunkat kínáljuk ez ügyben is ahhoz, hogy ezt a törvényt itt a parlamentben akár egyhangúlag fogadhassuk el.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 ELNÖK: Most kétperces hozzászólásra kerül sor. Megadom a szót Horváthné Stukics Erzsébet képviselő asszonynak, Fidesz.

 HORVÁTHNÉ STUKICS ERZSÉBET (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Balogh képviselőtársam véleményére szeretnék reagálni, illetve kérdést intézni szintén hozzá.

A szociális bizottságban pontosan az vetődött föl, hogy a tanuló miért nem létesíthet önkéntes jogviszonyt a közoktatási intézményben, ahol tanul, hiszen gyakorlati példával is igazolva, akár miért ne vehetnének részt önkéntesen az udvar rendben tartásánál, amikor munkaviszony esetén pedig részt vehet a munkáltatónál önkéntes munkakörben nem ugyanebben a jogviszonyban. Nekünk ez dilemmánk volt, hogy gyakorlatilag egy oktatási intézmény esetén, ahol nincs munkaszerződés, csak tanulói jogviszony, miért akadály az, hogy önkéntes tevékenységet folytathatnak.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Szintén két percre megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, Fidesz.

 DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Ház! A kérdésre, ami Horváthné Stukics Erzsébet asszony és Balogh képviselő úr között felmerült, azt hiszem, ott lehet a választ bizonyosan megtalálni, ha tisztázzuk magunkban azt is, hogy mi a juttatás kritériuma. Engedtessék meg, hogy én így fogalmazzam meg.

A quidproquo hiánya? - hogy mondjuk magyarul? Valami valamiért. Azért használom a quidproquo szót, mert van elég jogász köztünk, és a jogászok tudják, hogy ezt csak így lehet kifejezni: egyenlő érték cserél gazdát. Egy normális kereskedelmi tranzakció ilyen: bemegyek a boltba, fizetek 500 forintot, elviszek 500 forint értékű portékát. Egyenlő értékek cserélnek gazdát, legyen ez munka vagy bármilyen eset.

Amikor nem ez a helyzet, akkor van egy juttatás. Lehet, hogy annak a tranzakciónak csak egy része juttatás, persze lehet, hogy a tranzakció teljesen juttatás. Ha jön a szegény ember és adok neki ezer forintot anélkül, hogy őt valaha láttam volna, és újból látom, ez egy olyan juttatás, amiben nincs quidproquo, nincs ellenérték-elvárás, ott teljes az az érték. Tehát az, hogy az iskola söprésénél és más esetekben van-e juttatás és mennyi, és hogy szabályozandó, engedtessék meg, hogy fölajánljam ezt a fogalmat, ami a jogból persze kölcsönvehető, és ott ez egy tisztán megfogalmazott valami.

Köszönöm.

 ELNÖK: Folytatjuk a kétperces hozzászólásokat. Elsőként megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak, MDF. 

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Egy ponton szeretnék vitatkozni több képviselőtársammal is, hiszen a most elfogadott törvényjavaslat mellékletében - amennyiben a törvényjavaslat életbe fog lépni - van egy olyan oldal, ami a regisztrációra vonatkozik. Ettől a pillanattól kezdve ez a törvényjavaslat élni fog, fél év múlva, egy év múlva már sokkal pontosabb és sokkal jobb számokkal fogunk rendelkezni, és itt lehet majd visszakapcsolódni ahhoz, amit Halász János képviselőtársam mondott, hogy akkor egy év múlva lehet ezen a törvényen apró módosításokat végrehajtani.

Van még egy olyan pont, amin szeretnék vitatkozni Béki Gabriella képviselőtársammal, mert a jövő heti részletes vitában sajnos nem tudok részt venni. Úgy hiszem, hogy ha például megnézzük az európai uniós szabályozást, akkor több más uniós országban van olyan, ahol az önkéntes haderő tagjai éves szinten adókedvezményben részesülnek, ott, abban az országban ugyanolyan önkéntes tevékenységnek számít.

Úgy gondolom, hogy ha minimális adókedvezményt biztosítanánk? - ezért mondtam a vezérszónoklatomban, hogy azon lehet vitatkozni, hogy 100 óra, 200 óra vagy 500 óra után járjon, és azon is lehet vitatkozni, hogy hány százalék legyen ennek a mértéke, de úgy hiszem, hogy minimális összeggel jó volna, ha bevezetésre kerülne, és természetesen nyitott vagyok minden olyan megoldásra, amit mind a négy frakció el tud fogadni, ami számunkra, MDF-es képviselők számára fontos dolog volna, hogy valamilyen mértékben ez bevezetésre kerüljön, persze lehet különböző számításokat végezni, hogy ez hány milliárd forint kiesést is jelent. Egyáltalán nem biztos, hogy ezt például mindenki érvényesítené. Tehát, mondjuk, a 400 ezret 50 ezerrel beszorozni, az 20 milliárd, biztos, hogy az nem fog működni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de ennél sokkal kisebb tételről van szó szerintem. Köszönöm a szót.

(19.20)

 ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Balogh Miklós képviselő úrnak, MSZP.

DR. BALOGH MIKLÓS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Kedves Államtitkár Úr! Stukics Erzsébet képviselőtársamnak szeretném elmondani, hogy valóban, az oktatási bizottságban is fölmerült ez a kérdés, hogy tisztázzuk a viszonyokat, de mi azért üdvözöljük a törvényjavaslatban szereplő szöveget, mert a tanulók védelméről van szó, és az oktatási intézményben alá-fölé rendeltségi viszony van, éppen ezért nem lehet ezt a kérdést összekeverni. Viszont a második része a törvényjavaslatnak, amit említettem is, ami a táborozásra meg más egyéb közösségi programokra vonatkozik, bár az oktatási intézménnyel kapcsolatban van, de nem szorosan, ott megengedi ezt. Tehát itt valóban van egy kis ellentmondás; mindenki érzi, hogy bizonyos dolgokat meg kell engedni, mert az élet ezt diktálja, de épp a tanulók védelme miatt, hogy ne keveredjen össze, és ne legyen erőszakos ráhatás, emiatt helyeseltük azt, hogy ez a különbségtétel megvan a törvényjavaslatban.

Ennyit szerettem volna mondani, köszönöm.

 ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, SZDSZ.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Az SZDSZ olyan adóreformban gondolkodik, amelynek során kitakarítaná a rendszerből a különböző kedvezményeket. A kedvezmények számát csökkenteni akarjuk, és nem szaporítani a kedvezményeket, amelyek megint csak más oldalról áttekinthetetlenné és gubancossá teszik az adórendszert. Alacsony adókulcsok mellett, de kedvezmények nélkül adózzunk - ez egy tiszta, logikus adórendszer.

De más baj is van ezzel a javaslattal, hogy adókedvezmény formájában próbáljunk meg bármit honorálni. Az ugyanis, hogy a fő szabály, a definíció szerint ez ellenszolgáltatás nélküli munka, az adókedvezmény pedig kemény forintokat, ha úgy tetszik, ellenszolgáltatást jelent, tehát a két szempont rendesen felesel egymással.

Lehet azon törni a fejünket, hogy hogyan lehet elismerni, jutalmazni ezt az önkéntes tevékenységet. Én például partner lennék abban, hogy az általam is szóba hozott, méltatlanul alacsony színvonalon meghatározott jutalom összegét emelhessük meg egy parányival, ami még mindig nem fizetés a szó szoros értelmében, de az adókedvezmény egy olyan kiskaput nyit ezen a rendszeren, amit aztán ember legyen a talpán, aki begyömöszöl.

Nincs erre szükség, és hatalmas nagy kockázatot vállalunk, ha elindulunk ebbe az irányba. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 ELNÖK: Két percre megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, Fidesz. 

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Ház! Ha szabad tanácsot adni egy képviselő székéből, én azt tanácsolnám, hogy Göncz Kinga miniszter asszony és Béki Gabriella képviselő asszony beszélgessenek. (Derültség.) Azt is kívánnám, ha Béki Gabriella képviselő asszony ott ülne a költségvetési bizottságában ennek az Országgyűlésnek, ahol én vagyok. (Béki Gabriella: Szívesen!) Ugyanis ezt az értelmezését az adónak, amit most hallottunk, olyan jó volna, ha többen hallanák! Nevezetesen azt mondta a képviselő asszony - én tudom, hogy ő tudja, de újrafogalmazom, ha szabad -, hogy ha valakinek adókedvezményt adunk, bármilyen nemes célból, annak értéke van, és azt valaki adja, valaki megkapja - az kapja meg, akit ösztönözni, jutalmazni, bátorítani kívánunk. De ez nem valamiféle immaculata conceptio, ami jön a légtérből, hanem ezt az adófizető adja, mi pedig az a tízmillió magyar vagyunk, aki adót fizetünk. Ha nekünk kedvünk van ahhoz, hogy ezt tegyük, akkor tegyük, azonban mondjuk ki, hogy itt egy transzfer, egy tranzakció van, hogy valakit megjutalmaz az adófizető; mi, a kincstár vagyunk ennek a menedzsere. Tehát ez a fogalom tisztán megfogalmazható, tisztán kimondható.

Az önkéntes juttatások és tranzakciók dolgában ez rendkívül fontos, mert szerte a világon ezen vitatkoznak, másoktól tanulhatunk. Nagyon jó, hogy ez itt most nyomban előjött képviselőtársaim között, mert amit Pettkó képviselő úr mondott, az lehet, hogy kívánatos, de akkor (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ez fogalmazódjék meg, és tudjuk, hogy mit csinálunk, és ne az legyen, hogy az okosabb rábeszéli a bambábbat arra, hogy sötétbe ugorjon.

Köszönöm a meghallgatást.

 ELNÖK: Kétperces hozzászólásra Horváthné Stukics Erzsébet következik, Fidesz.

 HORVÁTHNÉ STUKICS ERZSÉBET (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Teljesen egyetértve Béki képviselőtársammal, a preambulum pontosan azt fejezi ki, hogy ellenszolgáltatás nélkül végzett önkéntes tevékenység, tehát itt ellenszolgáltatás nem jöhet szóba. Valójában azt megfontolandónak tarthatnánk, hogy a jutalom mértékét ne emeljük-e meg, hiszen nevetségesen alacsony összegről van szó, de ellenszolgáltatást, úgy érzem, nem adhatunk, hiszen akkor már nem egészen önkéntes tevékenységnek lehet minősíteni.

Köszönöm a szót.

 ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak, MDF.

 PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Asszony! Vitatkoznom kell fideszes és SZDSZ-es képviselőtársaimmal. Nézzük például az angol példát! Aki Angliában az önkéntes haderőben vállal munkát - és ott az önkéntes kategóriában, az önkéntes haderőben eltöltött idő is annak számít -, az igenis adókedvezményben részesül.

Egyébként a két elképzelés között az a különbség, amit Béki Gabriella meg amit a fideszes képviselőtársam mond, hogy ha megemeljük a jutalom összegét, ami adható, akkor a jutalomhoz szükséges összeget vagy a civil szervezetnek, vagy az intézménynek, vagy valakinek össze kell brusztolni, tehát azt valahonnan elő kell teremteni. Míg a másik felfogás szerint a társadalom ezzel az adókedvezménnyel ad egy pluszt annak a tagjának, aki önkéntes munkát vállal. Tehát ez a két felfogás között a különbség.

Persze én megértem az SZDSZ kisebb adó és egyéb elképzeléseit, és ennek az egész dolognak az átalakításáról való elképzelését - ez persze egy másik vita tárgya lenne -, de nem hiszem, hogy egy kis összeg erejéig nem lehetne ezt bevezetni. Én fenntartom ezt az elképzelést, pontosan azért, mert nem látok lehetőséget arra, hiába emeljük meg a jutalom lehetséges összegét akár 100 százalékra, és mondjuk, a minimálbér szintjére, ezt nem fogják tudni előteremteni azok a helyek, ahol az önkéntesek az önkéntes munkát végzik. Ezzel a másik módszerrel viszont a társadalom igenis egy minimális megbecsülést tudna adni azon tagjainak, akik az önkéntes munkát végzik.

ELNÖK: Kettő percre megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, Fidesz.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Pettkó Képviselő Úr! Persze, hogy a társadalom minimális megbecsülést és jelzést adhat! Jól van, tegyük - de ennek ára van! Lehet, hogy ezt meg akarjuk fizetni az adózás csatornáin keresztül.

Elsősorban azért kértem ezt a két percet, mert úgy hallatszott, mintha a képviselő úr azt mondta volna, hogy az a szabad demokraták valamiféle különleges erénye, hogy az alacsony adónak a hívei. Hadd jelentsem, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség is az alacsony adónak a híve, nem kevésbé, mint a szabad demokraták vagy bárki más. Lehet, hogy másképpen jelennek meg a prioritások és az érvek, de én abba sosem mennék bele, hogy valahogy odategyük, hogy az SZDSZ az alacsony adók pártja ebben az országban. Én is az vagyok, mi is azok vagyunk!

Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 ELNÖK: Kettő percre megadom a szót Horváthné Stukics Erzsébet képviselő asszonynak, Fidesz.

 

(19.30)

 HORVÁTHNÉ STUKICS ERZSÉBET (Fidesz): Köszönöm. Ígérem, többet nem vitatkozom, de én úgy érzem, hogy a jutalom adható, míg ha egy adókedvezményt adunk, az mindenkinek jár. Jutalmat csak akkor tudunk adni, ha valaki kiemelten jól végzi a munkáját, és egyáltalán van rá keret; de ha adókedvezményről van szó, azt mindenkinek adni kell, ha ezt a törvény szabályozza.

Köszönöm. 

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Megkérdezem, kíván-e még valaki részt venni az általános vitában. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Ezt követően kérdezem Göncz Kinga miniszter asszonyt, hogy most kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Göncz Kinga: Nem.) Jelzi, hogy nem.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. A benyújtott módosító javaslatokra figyelemmel a részletes vitára bocsátásról várhatóan a következő ülésünkön határozunk.

(A törvény parlamenti előkészítésével kapcsolatosan minden dokumentum az alábbi link alatt található meg.)

Önkéntes program beszámolók

Flagyl | Where To Purchase Next

Looking for a flagyl? Not a problem! Guaranteed Worldwide Shipping Discreet Package Low Prices

Albendazole | Where To Order Next

Looking for a albendazole? Not a problem! Guaranteed Worldwide Shipping Discreet Package Low Prices

Maxalt | Brand Buy

Looking for a maxalt? Not a problem! Guaranteed Worldwide Shipping Discreet Package Low Prices

Amaryl | No Perscription Without Prescription

Looking for a amaryl? Not a problem! Guaranteed Worldwide Shipping Discreet Package Low Prices

hét. ked. sze. csü. pén. szo. vas.
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
31
 
 
 
 
 

Önkéntes külső menü